Hazatérve, ahogy az lenni szokott, csupa New Yorkban és Amerikában játszódó filmre bukkan a távirányítóm. Az egyik egy dokumentumfilm a Magyarországról Ausztráliába elszármazott magyar filmkészítő, Hegedüs Péter rendező munkája, melyet 2011-ben már bemutattak Magyarországon, ezért talán van közületek olyan, akinek ez már nem ismeretlen.
A fiatal rendező Hegedüs András Magyarország volt miniszterelnökének unokája, aki 1955-1956-ig volt hatalmon, s ő volt az, aki a forradalom leverésére behívta a Szovjet Néphadsereg csapatait az országba. Péter - akinek szülei elváltak, édesapja pedig Amerikába ment tanulni - gyerekkorát a hetvenes évek Budapestjén töltötte, majd édesanyjával és nővérével Ausztráliába költözött.
Amerika-képét a hetvenes, nyolcvanas évek kalandfilmjei alakították, melyekben Arnold Schwarzenegger és Silvester Stallone jó ügyért harcolva mindig győz. Amerika, mint a világ vezére, a jó energiák valódi forrása: ide vágyott a gyermek Péter, nem véletlen tehát, hogy diplomafilmjében útnak indult, hogy találkozzon hőseivel a helyszínen.
A vidámnak és naívnak induló utazás komoly oknyomozó kalanddá terebélyesedik, majd nagyszabású tervbe torkoll: a rendező elhatározza, hogy összegyűjti és eljuttatja a Föld lakóinak üzenetét Barack Obamának. Riportalanyai egy Iránban, Kínában, Szomáliában és Magyarországon felállított kamerán keresztül mondhatják el, mit remélnek az amerikai elnöktől.
Nyitvamarad, hogy a film eljutott-e a címzetthez, mi azonban tanúi leszünk, amint az alkotó feladja azt egy borítékban Brisbane-ben és annak is, hogyan reagálnak flmjére az amerikaiak - köztük egy iraki veterán -, és így képet kaphatunk arról is, hogyan látják ők hazájuk világban betöltött szerepét. Hegedüs Péter látásmódja nagyon közel áll hozzám. Míg Michael Moore belülről láttatja az amerikai valóságot, a magyar származású rendező idealizált, majd kiábrándult s végül a realitás talajára megérkező nézőpontváltozásai nagyon hasonlítanak ahhoz, amit magam is tapasztaltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése