Kulcsok az üvegben

Kedves barátunk, alkotótársunk és rendszeres motivátorunk Vass Tibor, a Spanyolnátha Művészeti Folyóirat főszerkesztője  új kötettel jelentkezik a 2012-es ünnepi könyvhétre.
Vörös Istvánnál találóbban semelyikünk sem tudná összefogalni, mit is szeretünk ebben a költészetben, ezért álljon itt a fülszöveg, s utána egy vers, mely egyenesen a forrás vize mellől érkezett  blogunk olvasóinak.

„Vass Tibor költészete megdöbbentően egységes. Egyéni hangot szólaltat meg a mai magyar irodalomban. Kassák, Erdély Miklós lehet a mestere. Tandori a nyelvi játékok tekintetében. Neoavantgarde? Van benne valami onnan örökölt, vagy inkább egyéni habitusából következő optimizmus. Szövegei mindig is sokkolóan személyesek voltak, ugyanakkor hideglelősen személy- és nyelv- fölöttiek. Szinte idegtépő nyelvi szöszmötölései, viccei, orr- és fülfacsarásai egyszercsak átmentek filozófiába, átlökték az embert még a röhögés fölött is.
Mindez most se változott, de olyan életanyagot kell feldolgoznia, amilyen az utóbbi időkben csak egy pályatársára zúdult. Sőt, ez még olyanabb. Újsághír volt apja és anyja tragédiája. Ez a tény, mely a kötet legtöbb versének hátterében vérfagyasztó humorral és elkeseredett optimizmussal, sőt életszeretettel ott van. „Apám fekete lyuk” – kezdi a kötetnyitó verset, és nem viccel. – „Anyám féreglyuk” – kezdi a másik kötetnyitó verset, csillagászati metaforával indít valami tényleg csak a csillagok közül szemlélhetőt. Az egyáltalán nem puszta vicc nála, hogy „koltból lettünk, kolttá leszünk”. Megrázó sorok és sorsok között megrázó hétköznapok és könnyed verslebegés.”

Vass Tibor
Párszor a hatástalanított

Elindulni és mondani sokadszor,
kiragasztani tehát a gyászhírt a Rácz Ádám utcára.
Vagyis dehogy az utcára,
egy lépcsőházra, ott is belsőleg. Kell hozzá cellux.
Mama pénzragasztónak mondta csak.
Keresek celluxot.
Mama tudott olyat, hogy tintaceruza. Ritka dolog.
Olyan is nagyon kéne, de most nem keresek.

Mama tudott tikokat.
Mama hátát meg kellett párszor mosnom, haját ultrával,
mást nem szívesen használt.
De ez az én titkom, nem a Mamáé.
A cellux megvan, alatta is megvan egy ritka dolog,
hatástalanított Tokarev lőszer,
az súlyozhatta a celluxot, apám adta nekem ajándékba,
amikortájt Mama hátát párszor meg kellett mosnom,
a haját ultrával.

Dísznek állt itt-ott polcaimon
a hatástalanított Tokarev lőszer,
párszor ide-oda költöztem.

A tintaceruza kékféleséggel írt,
nem volt kiradírozható.
Arra a kékféleségre párszor ma is fordítok hangból súlyt,
amikor színt keresek bármihez.
Metilibolya, mondja a szakma.
Bármihez szoktam színt keresni.

Rácz Ádám miskolci nyomdász volt és lapszerkesztő.
Mama, özv. Vas Lajosné,
Miskolcon eltartottja apámnak, anyámnak.
Élt Monyhán is, mondja a szakma.
Tokarev orosz fegyvertervező.
Azt hiszem, másról nem volt szó a versben.
Ja, a cellux. Műanyagból készült átlátszó ragasztószalag.
S talán még az ultra. Por vagy paszta.
Szódiumféleségek, pódiumfeleségek.

Zsubori Ervin recenziója az Arnolfini Szalon kerevetén olvasható.
Interjú a költővel az Irodalmi Jelen oldalán, Turbuly Lilla írása pedig  a Prae irodalmi  portálon található.


Kötetbemutatók, dedikálások, 2012, Ünnepi Könyvhét
Június 5., kedd 16.00 – Fókusz Könyváruház, Miskolc, Széchenyi u. 7. A könyv utóélete Miskolcon, a Szépírók Társasága támogatásával Bemutatja: Filip Gabriella
SPN CsomóPontok a MASZRE támogatásával Június 8., péntek, 14.00 – Vörösmarty tér, Budapest, PONT Kiadó (10.sz.) sátra Itt is: Június 6., Szinva Terasz, Miskolc, Fókusz-pavilon Június 9., Zenepalota, Miskolc, Operafesztivál Június 10., Nemzetközi Mail Art Művésztelep, Hernádkak június 16., Múzeumok Éjszakája, Színészmúzeum, Miskolc Részletek: spanyolnatha.hu

A kötet megvásárolható:
Fókusz Könyváruház, Miskolc, Széchenyi u. 7.; Színészmúzeum, Múzeumi bolt, Miskolc, Déryné u. 3.; Írók Boltja, Budapest, Andrássy út 45.; Holnap Kiadó, Budapest, 1111 Budapest, Zenta u. 5.; Spanyolnátha, Hernádkak, Ifjúság út 5.