Kedves Paul! Kedves John!

Itt és most Paul Auster és John Coetzee levelezése

Többször felmerült már bennem, hogy talán nem lenne hülyeség olvasónaplót vezetni.
Például azért, mert idővel néha elfelejtem olyan könyvek részleteit vagy - uram bocsá´ -végkifejletjeit, amik pedig tetszettek nekem. Maga az olvasmány abszolút be tud épülni az aktív agymunkámba, csak a finomságok mibenléte halványul el. Fontos mondatokhoz olykor teszek könyvjelzőt, de ha lenne olvasónaplóm, beleírhatnám azokat.

Ha lenne olvasónaplóm, néha meg tudnám nézni, bizonyos években milyen megfogalmazások voltak fontosak egy könyvből és mondjuk újraolvasáskor összehasonlíthatnám, mi az, ami másodszor vagy netán harmadszor is kijegyzetelésre érdemes lenne számomra.
Még azért is lenne jó ötlet egy olvasónapló, mert akkor tudnám, mennyit olvastam egy évben.
A Könyvvizsgálók döbbentettek rá, milyen fontos lehet egy évvégi lista.
2014-es első bejegyzéseik után gyorsan összeszámoltam, hány könyvet faltam be 2013-ban. Képzőművészeti albumokat és barátok által írt gyerekkönyveket leszámítva tizenkettőt. A fent részletezett problematika miatt nem tudom megítélni, mit is jelent ez a saját sokévi átlagomhoz.
Úgyhogy elhatároztam, hogy meglátogatom kedvenc papírboltomat és nyitok egy füzetet. Vagy egy új file-t és beírom:
2013 december 29 - 2014 január 2:
Itt és most Paul Auster és John Coetzee levelezése

Füzet vagy file. Analóg vagy digitális. Ez itt a kérdés.

A karácsonyi termés. Lehet, hogy új polcokat kéne venni?

 2011 március 14-i levelében Coetzee hasonló huszonegyedik századi kérdést vet fel író barátjának: mik lehetnek a cselekménybonyolítás eszközei a mai regényekben, ha mindenki elérhető telefonon?
Vajon a jövő regényében (....) amennyiben  egy adott fiktív világban nem ér el mindenki mindig mindenki mást, akkor az a fiktív világ a múlt dohos levegőjét árasztja? - kérdezi.
Régen sok-sok oldalt ki lehetett hozni egy adott helyzetből annak hála, hogy a távíró/telefon még nem létezett (még nem találták fel), és hogy ebből következően az üzenetet küldöncnek kellett vinnie, sőt esetleg memorizálnia kellett az út elején (...)
Máris vannak olyan történetek, amelyekben a mobiltelefont nyomkövetőnek használják.
Szerencsétlen turbános ürge bekapcsolja a mobilját, és a következő pillanatban eltalálja egy drónról kilőtt rakéta.

Auster és Coetzee rengeteg témában eszmét cserél, és jó őket hallgatni. Még ha a baseball és krikett szabályaival nem is nagyon vagyunk tisztában, ők meg ezeket nézik a legtöbbet a tévében.

3 év levélváltása a könyv. Hangsúlyozom: LEVÉLVÁLTÁS.
Néha faxolnak is egymásnak és van, hogy az Ausztráliában élő dél-afrikai Nobel-díjas Auster feleségének, Siri Hustvedtnek küld egy e-mailt, hogy nyomtassa ki Paulnak, aki ragaszkodik az írógépen íráshoz, mobiltelefonját elajándékozta a lányának, forgatókönyv írásra kapott laptopját pedig a feladat végeztével szintén továbbadta valakinek.
Regényeiben ennek ellenére nem mellőzi a technika vívmányainak új módi huncutságait: tudom, hogy így él most a világ, és ezzel kapcsolatban semmit sem tehetek, legfeljebb jó képet vágok a dologhoz és igyekszem elfogadni -válaszolja, és azt üzeni azoknak, akiknek mindez idegen, hogy írjanak történelmi regényt.

Ez a könyv nemcsak a két író megveszekedett rajongóinak élmény. Ahelyett, hogy azon bosszankodunk, hogy nem működik a mobil internet és lemerült a telefonunk, olvassunk.
És vessük össze saját nézeteinket számunkra ismert globális politikai, gazdasági és ökonómiai problémákról a két irodalmár véleményével.


Ez a kötet szép is, könnyű is. Binder Izabella tervezte az Európa Kiadónál.