Napló, Budafok-túra

Igazából a Nagytétényi Kastélymúzeumot néztük meg a lányommal, amely az Iparművészeti Múzeum filiáléja, a bútorgyűjtemény található benne.

Kiváló kiállítás és helyszín, feltűnő volt a teremőrök kulturáltsága, külön figyelemmel, nagy tisztelettel bántak a látogatókkal. Körbejártuk az épületet, oda is bekukkantottunk, ahova talán nem is illik, a hátsó front rendehozatalához még hatalmas összegek kellenének. Ennyi a program 'hivatalos' része.
Ami feltűnt, az oromzatok szobrainak kilógó lába, mintha direkt rájátszanának a látványra, közös fotónk egy montázs. Jellemző a kedélyünkre, amely végigkísért bennünket a későbbiekben is.
Eszembe jutott nagymamám, akinél kisgyerekként sokszor megfordultunk Budafokon. Egy barlanglakásban lakott, illetve a már elé épített kis téglaházban. Annak idején ez nem volt ritkaság, többezer ember lakott ilyen körülmények között. Mára már csak egyet hagytak meg múzeumnak (Veréb u. 4.), de ez is zárva van.

Megkerestük azt a helyet, ahol az a bevágás volt, ahol a nagyi lakott, ma már semmi nem látszik belőle, egy modern épület van rajta. Emlékszem, a plafon másik felén a tetőn veteményeskert volt. Sráckoromban a bátyámmal sokat tekeregtünk a környéken, még a Dunára is levittek minket pancsolni, polgári nyaralók, vendéglők voltak a parton. Szentendre is megirígyelhetné egyik-másik részt a domboldalon, a sok tekergő utca le és fel, a kényszer szülte esetlegesség az épületek formájában, elhelyezésében.

Régebben, egy átmeneti időszakban laktam már néhány hónapig Budafokon, akkor találtam rá a Törley Mauzóleumra. Az épület a főútról látható, könnyű megtalálni. Szép kilátású helyen épült, szecessziós, vagy inkább art deco stílusban, aránylag elviselhető allapotban, de mint kiderült egyre jobban romlik kívül-belül. Ray Rezső Vilmos tervezte, 1908-9-ben épült fel.

Az utcák jó része a Savoyai térre fut be, mi is ide lukadtunk ki. Egy védett gesztenyefasor egy patak partján, a Péter Pál utcával volt az igazi meglepetés. A képen a térhez közel fekvő a francia romantika stílusában épített Czuba-Durozier kastély sarka tűnt fel.  Francia tulajdonosa konyakgyárat létesített pincéjében, nagy sikerrel működött.

Az idő teltével szinte csak a frontrész maradt érintetlen, belső terei, az udvar és a melléképületek már teljesen jellegüket vesztették. Tábla jelzi, hogy kulturális örökségünk része. Régi képeslapokon is szerepelt, mint nevezetesség.

Szemben, az út túloldalán a falak mögött volt a Sacelláry kastély, amely tönkrement, látni sem lehet belőle semmit, a modern épületkezelés, a benne székelő sugárbiológiai nemtudommicsoda hivatalos szervként zárva tartja. Sacelláry Irén volt Törley József felesége. A mellette lévő Törley kastélynak is csak egykori kapuját és a háttérben tornyainak egy részét látni. Itt manapság pedig egyetemi Borászati Intézet működik, ilyen helyen szívesen kezdeném a tanulást újra.

Régi képeslapon azért mind a Sacelláry (balról), mind a Törley kastély tanulmányozható. A 19-20. század fordulóján épült, a korszak építészete, nagypolgári kultúrája az ismert társdalmi változások miatt szinte teljesen kiesett az emlékezetből. "Az egykor igen értékes belsőt rejtő kastély napjainkra elvesztette múltbéli varázsát, csupán szépen felújított, ma könyvtár- és előadóteremként használt egykori bálterem emlékeztet a hajdani pompára" írja a külső falon elhelyezett ismertető. Megnézném, ha nyitva lenne!
Térjünk vissza a Péter Pál utca elejére, itt mindjárt az ugyanezt a nevet viselő kis barokk fogadalmi kápolna lenne látható, de egy többszázéves fa takarása miatt csak közelről vehető szemügyre. Mellette indul az a stációsorozat -ezt csak utólag tudtam meg sajnos-, amely felvezet a hegyre. Az első tagjának fülkéjében, még magam se hiszem, de egy Kondor Béla kép van, hogy reprodukció-e avagy igazi a beépítés módja és a fényviszonyok miatt nem állapítható meg. Fotót se tudtunk készíteni róla. Kutattam utána, de nem találtam adatot hozzá.

Tovább menve felfelé nem győztünk csodálkozni a patak két partjára épített borházakban. Változatos, itt is szentendrei hangulatot idéző régi házak sorát csodáltuk, mindegyikük hátsó részében pince (manapság garázs) van vájva az emelkedő domboldalba. A házfalak melletti oszlopokon a barokk visszhangjaként feltűnő 'bubócák', na jó 'virágos urnák' jelentettek külön örömet.

Sok háznál lelkendezve vállaltuk magunkra felváltva, hogy itt szívesen laknánk. Meglepően rendbetartott, ellentéteként teljesen leromlott, eladásra kínált épületekre találtunk.
Igen kedves lett számunkra ez a faoromzatú, általunk elnevezett Jancsi és Iluska háza, falán az említettek feje, előbbi még a János vitéz címet elnyert időszak elöttről.

A k...a (kutya) meleg ellenére ebben az utcában nem volt őrült meleg, a fasor és a völgy elhelyezkedése úgy látszik kedvező, nem véletlenül épült be végig. A legvégén azért sikerült megegyezni, ez lesz a házunk, alul Galina én felül. A tél kivételével mindent meg tudnék csinálni a csodás erkélyen.
Mesélhetnék még, de azt hiszem meglepetést így is sikerült szerezni az olvasóknak, érdemes Budafokon egyet tekeregni. A fotókat egy géppel készítettük, már nem tudom melyiket ki csinálta, így csak annyit, fotók: Torma Galina és Torma Cauli László.
Téjékozódtam utólag Budafok (Promontor) után, a legnagyobb meglepetésemre egy -a címet adó- internet oldalra találtam, ez pedig a Budafok túra. Aki kíváncsi, sokkal többet tudhat meg az általam elmondottaknál, sokkal több fotóval illusztrálva.