Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2014. január 4., szombat

Csendes történelem

Szécsi Noémire négy éve, Utolsó kentaur című regényénél figyeltem fel. Az anarchista biciklis futárok története főleg téma- és miliőválasztásával nyűgözött le, a politikailag hiperaktív és besorolhatatlan fiatalok a megelőző egy-két év eseményei közt és ifjúsági szubkultúrájában mozogtak. A befejezés nem teljesen elégített ki, de a következő könyvet vártam. 

Két éve Szécsi Noémi Nyughatatlanok címmel történelmi regénnyel állt elő, a 48-as emigránsokról, akik spiritiszta szeánszokon próbálnak kapcsolatba lépni a távol levő szeretteikkel. Ezt a témát megint izgalmasnak és szokatlannak találtam, és a megközelítés is új volt: a női sorsok álltak középpontban. Kevés 19. században játszódó regényben olvashatunk például a korabeli fogamzásgátlásról, szülésről, gyermeknevelésről, egyáltalán a nők szerepéről. A talányosan megírt könyvet kétszer is elolvastam, de így is hagyott bennem kérdéseket.

Ennyire lekötött a Nyughatatlanok

Mikor tavaly decemberben megjelent a Nyughatatlanok folytatása, nem tudtam kivárni a karácsonyi ajándékokat, azonnal megszereztem és elolvastam a könyvet. Sajnos, a Gondolatolvasó nem ad választ a Nyughatatlanokban nyitva hagyott kérdésekre (vagy talán ezt is el kéne olvasnom újra), és valóban csak lazán kapcsolódik az előző kötethez, de önmagában is érdekes történet. Ismét meglepő a nézőpont: egy süket kamaszfiú az elbeszélő, akit az előző kötetben kisgyerekként ismertünk meg. Az ő szemével látjuk a 19. század második felének Nyugat-Európáját és Magyarországát, megismerkedünk a korabeli süketoktatással (a könyv használja az akkoriban szokásos süket elnevezést), a társadalom hozzáállásával, és közben a fiú csendes kalandjait is követjük. 


Izgalmas, ahogy a beszélni nem tudó gyereknek a jelnyelv segítségével kinyílik a világ, egyáltalán, hogyan és mennyit fog fel a körülötte élők párbeszédéből. Az internátus, aminek szörnyűségeit annyi nagyregényből ismerjük, a Gondolatolvasóban földi paradicsom, ahol a családja körében némaságra kényszerült fiú megismeri a jelnyelvet, és végre kommunikálni tud társaival. Fülöp két világ közt lépeget ide-oda: a süketintézet nyugalma és bohém családja révén a hallók izgalmas társadalma között. Követi nővérét, aki színésznő akar lenni, így megismeri a korabeli színházi életet is. Én még nem olvastam könyvet, amiben egy nem halló lett volna a központi szereplő, s a regény stílusában, elbeszélésmódjában is izgalmas. S bár a történet megint hagyott hiányokat bennem, nem kérdés, hogy a beígért utolsó kötetet (a szerző trilógiát ígér) várva várom.


A kiadó egy könyvtrailert is készített a kötethez, ezzel a műfajjal is most találkoztam először. Szécsi Noémi a történelmi regényekhez rengeteg forrást elolvasott, s a kötetekből kimaradt színes morzsákat a Halcsontos fűző című blogján teszi közzé. A 19. század magánélete, hangzik az alcím. Itt valóban megtudhatjuk, ami kimaradt Jókaiból: hogyan védekeztek a terhesség ellen akkoriban, milyen játékai voltak a gyerekeknek, és beteljesült-e Sissi és Andrássy gróf szerelme. 

4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Már a regényben leírtra gondolsz? A Gondolatolvasóban?

      Törlés
  2. Köszi a beszámolót! Mikor az ünnepek alatt otthon jártunk szemeztem a Gondolatolvasóval, de nem tudtam akkor még semmit sem a szerzőről, sem a műről...egyszerűen csak megtetszett ez a borító..:-) Sajnos nem volt időm megvenni, de majd legközelebb!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...