Szécsi Noémire négy éve, Utolsó kentaur című
regényénél figyeltem fel. Az anarchista biciklis futárok története főleg téma-
és miliőválasztásával nyűgözött le, a politikailag hiperaktív és besorolhatatlan
fiatalok a megelőző egy-két év eseményei közt és ifjúsági szubkultúrájában
mozogtak. A befejezés nem teljesen elégített ki, de a következő könyvet vártam.
Két éve Szécsi Noémi Nyughatatlanok címmel történelmi regénnyel állt elő, a 48-as
emigránsokról, akik spiritiszta szeánszokon próbálnak kapcsolatba lépni a távol
levő szeretteikkel. Ezt a témát megint izgalmasnak és szokatlannak találtam, és
a megközelítés is új volt: a női sorsok álltak középpontban. Kevés 19.
században játszódó regényben olvashatunk például a korabeli fogamzásgátlásról, szülésről, gyermeknevelésről, egyáltalán a nők szerepéről. A talányosan megírt könyvet
kétszer is elolvastam, de így is hagyott bennem kérdéseket.
Ennyire lekötött a Nyughatatlanok |
Mikor tavaly decemberben megjelent a Nyughatatlanok folytatása, nem tudtam kivárni a karácsonyi ajándékokat, azonnal megszereztem és elolvastam a könyvet. Sajnos, a Gondolatolvasó nem ad választ a Nyughatatlanokban nyitva hagyott kérdésekre (vagy talán ezt is el kéne olvasnom újra), és valóban csak lazán kapcsolódik az előző kötethez, de önmagában is érdekes történet. Ismét meglepő a nézőpont: egy süket kamaszfiú az elbeszélő, akit az előző kötetben kisgyerekként ismertünk meg. Az ő szemével látjuk a 19. század második felének Nyugat-Európáját és Magyarországát, megismerkedünk a korabeli süketoktatással (a könyv használja az akkoriban szokásos süket elnevezést), a társadalom hozzáállásával, és közben a fiú csendes kalandjait is követjük.
Izgalmas, ahogy a beszélni nem tudó gyereknek a jelnyelv segítségével kinyílik
a világ, egyáltalán, hogyan és mennyit fog fel a körülötte élők párbeszédéből.
Az internátus, aminek szörnyűségeit annyi nagyregényből ismerjük, a
Gondolatolvasóban földi paradicsom, ahol a családja körében némaságra
kényszerült fiú megismeri a jelnyelvet, és végre kommunikálni tud társaival.
Fülöp két világ közt lépeget ide-oda: a süketintézet nyugalma és bohém családja
révén a hallók izgalmas társadalma között. Követi nővérét, aki színésznő akar
lenni, így megismeri a korabeli színházi életet is. Én még nem olvastam
könyvet, amiben egy nem halló lett volna a központi szereplő, s a regény stílusában,
elbeszélésmódjában is izgalmas. S bár a történet megint hagyott hiányokat
bennem, nem kérdés, hogy a beígért utolsó kötetet (a szerző trilógiát ígér) várva
várom.
A kiadó egy könyvtrailert is készített a
kötethez, ezzel a műfajjal is most találkoztam először. Szécsi Noémi a
történelmi regényekhez rengeteg forrást elolvasott, s a kötetekből kimaradt
színes morzsákat a Halcsontos fűző című blogján teszi közzé. A 19. század
magánélete, hangzik az alcím. Itt valóban megtudhatjuk, ami kimaradt Jókaiból:
hogyan védekeztek a terhesség ellen akkoriban, milyen játékai voltak a
gyerekeknek, és beteljesült-e Sissi és Andrássy gróf szerelme.
Nagyon jó az az ágyjelenet!
VálaszTörlésMár a regényben leírtra gondolsz? A Gondolatolvasóban?
TörlésArra az első fotóra!
VálaszTörlésKöszi a beszámolót! Mikor az ünnepek alatt otthon jártunk szemeztem a Gondolatolvasóval, de nem tudtam akkor még semmit sem a szerzőről, sem a műről...egyszerűen csak megtetszett ez a borító..:-) Sajnos nem volt időm megvenni, de majd legközelebb!
VálaszTörlés