Mail art collaboration

Örömteli kiállításmegnyitón vehettünk részt a Bélyegmúzeumban. Töbszörösen is volt okunk a jó kedvre. A dícséret elsősorban a múzeum munkatársait illeti, Nikodém Gabriella igazgatónő, Csete Mónika kurátor, Czeglédi Gábor és Zombor Zoltán kiállításrendező, akik most már második éve rendeznek mail art kiállítást 'felsőfokon'. Mindez azonban nem valósulhatott volna meg Lakner Zsuzsa -Planet Susannia- nélkül, akinek már világot átfogó archívuma, gyűjteménye van és Ő maga is szeretett, tisztelt tagja a mail art társadalomnak. Továbbá olyan baráti körben zajlott...

... a megnyitó, amelyre évente csak néhány alkalom adódik. (Azt már csak zárójelben merem megjegyezni mekkora öröm, meglepetés volt számomra saját munkáimat is viszontlátni, amelyekről már szinte elfelejtkeztem.)

Horváth Ira fotója

Nikodém Gabriella felvezető szavai után a kiállítást Zsubori Ervin kedves mentorunk nyitotta meg, aki irónikus alapkérdéseket vetett fel a művészetre, művészre vontkozóan, különös tekintettel a mail artra. Sőt, válaszolt is ezekre a kérdésekre!!!

Zsuzsa spontán szavakkal fejezte ki azt az örömét, hogy ilyen kiállítás egyáltalán létezik honunkban, az anyag és a rendezés milyen magas szintű, amelynek részese lehet. A válogatás szempontjait megvilágítva azt hiszem ennek a cikknek a címében szereplő collaboration szó az egyik jellemző. Saját munkái mellett az együttműködés során született művek a főszereplők. A kiállítást látogató remélem érzékeli azt a bensőséges folyamatot, amely a küldő inspiráló hatására (add and pass, add and return), egy-egy megkapott félkész munka folytatásaként megszületik a közös mű. Az egység, vagy ellenpont ugyanúgy értékké válik a rezonancia, az egymás iránt érzett tisztelet, szeretet során.

Példát közös munkáinkból hozok -a kiállítási vitrinek tükröződése miatt nem tudtam megfelelő minőségű fotókat készíteni-, mégpedig az ATC (Artist Trading Card) műfajából. Szintén megtekinthetők a kiállításon több társuk mellett. Az add and return képeslapok sorozata hasonlóan meglepetésszerűen hatottak. Mindezek mellett sok kedves, már ismerős, de ismeretlen mail artista munkái is élményt nyújtottak.

A helyhez és Zsuzsához illően az egyik legerősebb vonal az artistamp, a művészbélyeg. Azt gondolom ehhez nem kell különösebb kommentár, néhány, a megnyitón résztvevő filatelistát igencsak foglalkoztatta, kaptunk is sok kérdést az ügyben.

A leporellóként lapozható artistbook-ok, művészkönyvek méginkább tanúskodnak Zsuzsa jellegzetes, egyedi szemléletéről. Ennek a kötetnek különben különös története is van, a részletekről és a többi oldalról beszámoló olvasható az alkotó kollázs blogján.

Végül szeretnék idézni levelezésünkből Planet Susanniától, jótanácsokkal látott el a kezdeteknél: "Hát igen, ez a mail art egy ilyen kis örömteli klub. Én már 1995-óta vagyok ebben az állapotban és az intenzitás azóta sem szűnik. A kis izékkel(cetlikkel) azt kezdesz, amit akarsz. Ha nincs extra ráírva, mit csinálj vele, tartsd meg nyugodtan. Nincsenek itt kényszerek és szabályok. Én kezdetben például mindig megdöbbentem, mikor valaki használt borítékban küldte a dolgokat, olyanokban, amik szerintem már magunkban is figyelemreméltó műalkotások voltak, ő mégis leragasztotta a címzést és rápecsételte a saját jeleit és úgy küldött benne nekem valamit. Nekem kezdetben szentek voltak az eredeti borítékok, de amikor már tele volt vele a lakás, csinálni kellett valamit, én is elkezdtem újrafelhasználni őket. A legszebbekből viszont könyveket csináltam.
Most épp azon vagyok, hogy racionalizáljam a gyűjteményem, de sajnos előbb utóbb ki kell költözni a lakásból. :-) Mióta láttam Galántai György gyűjteményét, azóta látom, hogy nincs menekvés. Mi most vettünk egy új szekrényt, amiben nem ruhákat, hanem assembling magazinokat és művészkönyveket fogunk tárolni.
Úgyhogy légy résen....!"

Köszönöm a jótanácsokat!