Pálcika szerint a világ

Darvasi László könyve első ránézésre gyerekkönyv, első olvasásra pedig egy teljes filozófiai rendszer, egy feltérképezett világnézet. Pálcika világa nagyon ismerős! Ebbe indul el a főhős, azaz bocsánat, pálcikázik szerte széjjel. Pálcikázás közben összefut rokonaival, ismerőseivel; gondolatainak, tapasztalatainak lecsengése és mindenekelőtt különlegesen jópofa nyelvezete belénk ivódik és olvasás után is velünk marad. Tőle tudjuk, hogy szerencsére nincs olyan, hogy Pálcikaország, mert ha lenne, az nagyon unalmas lenne. „Szomorú ország az olyan, ahol minden ugyanolyan. De az nem lehet szomorú ország, ahol sok minden van, sok különbözőség, eltérés.”

Mint tudjuk, a való világ nem gyermeki és édeskés, hiszen beletartozik a rettenetes Fűrész úr, az elvetemült Szalonna Rablók (akiknek azért vannak jó napjaik is) és a kiszolgáltatott Gerbera Erzsébet, akit rendszeresen felszeletelnek a cirkuszban, amitől aztán mindig máshogy látja a világot. És bár tény, hogy szegény Szalonna Sárikát is megeszik a mézeshetei elején, de az élet megy tovább: a görögdinnye megtalálja méltó párját és annyit görögnek együtt, hogy aztán számtalan dinnyegyermek születik! „Az élet pálcikás, gondolta végül Pálcika, mert magára is gondolt.”

Sok hasonlóságot fedeztem fel benne saját magammal! Ő is imád Szombathelyre vonatozni, Keddhelyre nem, mert olyan nincs. Szeret kínai pálcikákkal és saslik pálcákkal társalogni, takarítani de csakis a kosz kedvéért, és biciklizni. Szintén vannak rémálmai és ő sem érti, hogy mi az a hurkapálcika, miért nincs tepertőpálcika és szerintem is felesleges rőzsét gyűjtenie a cirkós kunyhóban élő öregnénének.

Ajánlom mindenkinek ezt a kedves kis könyvet, azoknak is, akik nem hasonlítanak Pálcikára, de hiszen olyan ember meg nincs is! Ne legyen a nevem „gundelbundel pacsalinta” ha ez nem így van! Okézsoké?

Utóirat: az azért nagyon izgalmas lenne, ha Pálcika egyszer összepálcikázna Micimackóval! Lenne mit mondaniuk egymásnak!

Hogy látjuk a világot?

Pálcika úgy látja a világot, ahogy egy pálcika.
A mókus úgy látja a világot, ahogy egy mókus.
A tölgyfa úgy látja a világot, ahogy ő, a tölgyfa. A felhő, a napocska, rét is a saját szemével látja a világot.
Ne de egy másik pálcika? 
Ő is pálcika módjára látja a világot. De nem úgy, ahogy a mi Pálcikánk. Az anyuka is ember, az apuka is ember. Egyformán látják a világot?
(Igen, csak akkor éppen nagyon szerelmesek egymásba!)
 
(…)
De azt már Pálcika nem akarta elképzelni, akkor hogyan látná a dolgokat, ha a rettenetes Fűrész úr lenne.

Darvasi László: Pálcika ha elindul – akkor aztán zsupsz! . - Koncz Tímea rajzaival. - Bp.: Magvető, 2012.