Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2012. december 11., kedd

Számolócédulák

A legutóbbi Portálok sorozat bejegyzésében emlegettem, hogy a 20. század elejétől elindul az arculattervezés a gyártóknál, kereskedőknél. Igazából a 30-as években bontakozik ki, a számla hátlapja is részévé vált a reklámnak. Gyermekkoromból még emlékszem erre a számomra a kakaóval (és a csokival) szorosan összefüggő cicára. A betűtípust el sem tudnám képzelni más áruféleség mellett, annyira jellemzővé vált.


Az Óbuda séta juttatta eszembe a számolócédulákat, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban vásároltam annak idején két másolatot.
Nagyon kedvelem őket, többször is felhasználtam különböző mail artokban. Nagyon jó a légkörteremtő erejük, annak ellenére, hogy egy szín nyomásával készültek. Kerestem a céget is, néhány képeslapot találtam is róluk, de a felülnyomás miatt nem közölhetők. Az a céduláról derült ki, hogy Berényi és Frankl Női Divatáruháza a Rákóczi út és Múzeum körút sarkán volt.

A korszellem és a konstruktív szemlélet még feltűnőbb ezen a cédulán. Akár Kassák Lajos is tervezhette volna, hasonlókat (kisebb plakát méretben) a kiállításán is láttam. Felmerült bennem, hogy annak idején a művészek, grafikusok milyen közvetlenül vettek részt a mindennapok (plakát, reklám, számolócédula és még...) képének alakításában. Valószínű megélhetési kérdés is volt, de aminek nekifogtak, igen tisztességesen oldották meg.

Egy antikváriumban, közel a volt munkahelyemhez, találtam több számolócédulát, amelyeket a Néprajzi Múzeum meg is vásárolt.

Ez a közvetlen kapcsolatom  a Magyar Ruggyantaárugyár 1909-ben alapított Palma Kaucsuk Kft.-vel, a műanyag kiállítás kapcsán alakult ki, mint az első ruganymézga (azaz a gumifa váladéka), későbbi elnevezése szerint a gumi miatt. Ezeket a számolócédulákat ki is állítottuk. Az utolsó készítési ideje szerintem már bele is csúszik a változások időszakába.

Ez pedig saját példány -jellemző-, természetesen a bőrrel való kapcsolata miatt. A Harry cipőpaszta nem volt olyan híres, mint a Schmoll, de nekem nagyon kedves. Itt a korszellem már nem az akkori 'elithez' igazodik, valószínű neves tervezőre nem tellett, de éppen ezért tükrözi jól a korabeli széles skálát, amivel az akkori vásárló közönség találkozott. Annál inkább a mostani műgyűjtők, akik között a számolócédulákra specilizáltak is akadnak. Az antikváriumok, papírrégiség kereskedők, az árverések listáján mindig szerepel néhány belőlük. Külön cikket is érdemesnek tartottak róla írni.

...és íme a mai számolócédula. Csoda hogy egyáltalán van még az elektronikus számlázás időszakában. Egy óvatlan pillanatban beleolvastam Kállai Ernő: Összegyűjtött írásainak egyik kötetébe, majd az elérhető többit is megrendeltem, összesen öt kötet van meg, akkor kaptam egy blokknyi számolócédulát ajándékba. Kállai Ernő előttem a legnagyobb tiszteletben áll... Nem folytatom, azt hiszem külön érdemes majd róla szólni.

A számolócédulák napjai kis túlzással meg vannak számlálva, a legritkább esetben készültek famentes, jó minőségű papírra. A restaurátoroknak azonban meg vannak már a módszereik, hogy az értékké vált cetliket megmentsék. Remélem avatott kezekbe jutnak a megmaradt példányok.

Érdemes az antikváriumokat, ócskapiacokat figyelni!

4 megjegyzés:

  1. ...de aminek nekifogtak, igen tisztességesen oldották meg...
    Remek mondat! Követjük!

    VálaszTörlés
  2. Én is gyűjtöm a vendéglátós cédulákat, poháralátéteket. És milyen szívfájdító látni évekkel később a korabeli árakat!

    VálaszTörlés
  3. Mindig is nagy kedvenceim a művészet és a napi praktikum találkozásából születő dolgok! Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmünket erre a műfajra!
    Zsuzsa! Ne csináljunk ilyet Szilveszternek? Egyszerre lehetne szórólap és számolócédula, vagy emlékeztetők írására alkalmas papírka.

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy nemcsak engem foglalkoztatnak a (számoló)cédulák! :-)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...