Prága, Praha, Prague 4#; Az Arany utcácska és vendéglátás

Azt írja az útikönyv, hogy az Arany utcácska és környezete európai hírű, Prága legfestőibb utcácskája. A hegyen, a várban -a Hradzsinban- fekszik. A hozzávezető úton van a Szent Kereszt kápolna, a Szent Vitus székesegyház, a Szent György szobor, az elnöki hivatalok és palota (láttunk is egy szép őrségváltást, a zenészek az ablakokban álltak), Szent György bazilika, Lobkovic palota és sorolhatnám. Egy kis utcán letérve ide jut az ember:

A várfalhoz tapasztott kicsi házak látványa ezek után hihetetlen. A szélességük ritkán haladja meg egy ágy hosszát, többnyire egyhelyiségesek. Az ágy mellett esetleg egy asztal és a tűzhely fér el benne, ritkábban szekrény is van. Izgalmasan változatosak, ahogyan igyekeztek élhetővé tenni őket. Például kb. egy fél négyzetméteren felnyitható padló alatt, fél méter mélyen -pince- egy kis hordó volt.

A legkülönösebb, hogy az 1541. évi tűzvész után különbözö korokban épült házak elkerülték a változó időszakok csákányait, az átépítéseket. A nevét a házsoron dolgozó néhány aranymívesről kapta -ilyen berendezett műhely is van- , de főleg a várcselédség, a várlövészek laktak itt. A soron található egy alkimista műhely is, de könyves- és ajándékboltok is, a berendezettek mellett.

Jellemző, az ajtón belépve egyszerre mintegy három ember tud körülnézni az üvegfalakkal védett házbelsőkben. A legjobban ez a favázas, alig egyemeletes és mellette a tornyocskás tetőablakú ház nyűgözött le. Az utóbbiról azt hittem, talán tetőtere is van, de kiderült, csak egy felülvilágítós ablakocska.

Manapság skanzennek minősíthetnénk, a legtöbbjük teljesen berendezett különböző szegénységű családok -hogy a csudába fértek el?- számára, különböző korú miliőt teremtve. Le a kalappal a muzeológusok előtt, akik mindezt összegyűjtötték, a házakat berendezték. Látszik Galina fotóján (a következő felvételek is tőle valók) egy varrónő otthona, ő még a 'gazdagabbak' közé tartozhatott.

Majd elfelejtettem. Mielőtt felmentünk a várba, egy kicsi, annál inkább vendégmarasztaló kanapéval berendezett kávézóban áfonya grogot ittunk (alkoholmenteset). Olyan jól esett, mondtam is Galinának:
-Te csak menjél fel nyugodtan a várba, majd visszafelé ugorj be értem!
Az Arany utcácska után lent a városban, az ideforgalomból kissé kieső, ámde annál barátságosabb, autentikusabb sörözőben ebédeltünk.  Halat ettem grillezett zöldségágyon, ám amit itt ittam... Masternak hívott, sűrű barnasör, 18 fokos, nagyon ízlett. Még egy óra múlva is jót nevetgéltünk tőle.

Akárcsak ezek a jókedélyű prágaiak. Kiderült az egyik legrégebbi, híressé vált vendéglőben ittunk, ecetes-hagymás kolbászka előétel mellé, valamely finom Pilsner Urquell világos sört. Ez pedig az 'U Glaubicu', melyről lányom kiderítette, hogy 700 éve söröző-vendéglátóhely. Csodálatos belső termekkel, koragót boltíves pincével.

Nem vagyok egy sörissza típus, annak ellenére, hogy Brünnben ittam meg ifjúkoromban (az első részben említett kedves leány bátyjával) életem legtöbb sörét, 12 korsóra kvalifikáltak; szóval Prágában kipróbáltam többfélét. Ízlett, valószínű mert mindig az étkezésekhez ittam. Az árkádok alatt ülő hazaiak igen jól szórakoztak a túristacsoportokat vezetőkön, egyik autóantennára kötött állatkával, másik csukott narancsszínű ernyővel sétált előttük.

A zsidó negyedben -megdöbbentő élményekben volt részünk- az 'U Golema' vendéglőben ettünk, a kép is innen való. Prágai fiáker kocsikereket ettem, uborkával, répával és krumplival töltve, rizs körettel. Mindez puha, omlós marhahúsban, valamely barnamártásban. Mindehhez zellerszár salátát kértem, almával vegyesen, dióval megszórva, tejföllel leöntve. Már itthon is csináltam, annyira megfogott. Ez esetben a sör egy barna Krusovice volt, érdekes savanykás utóíz maradt az ember szájában.
Ugye nem baj, ha nem most mesélem el a névadó Gólem történetét.