Szép napok a szutyokban

Magyar színházi előadások a stuttgarti SETT 2014 fesztiválon

1996-ban fedeztük fel a belvárosban a kinyújtott nyelvű Shakespeare-t
a Stuttgarti Európai Színházi Találkozó (SETT) plakátján.
Azóta nézünk magyar színházi előadásokat Svábia fővárosában.
A Katona József Színház állandó vendég itt, de láttunk már  színművészetis vizsgaelőadást,
és idén először a Pintér Béla Társulatot is.



Edit Koerber intendáns olyan ikonikus darabokat hozott már házhoz nekünk, mint az Elnöknők, a Portugál és a  A mi osztályunk.

A 12. találkozó súlypontja Olasz-, és Magyarország, valamint a nők társadalomban betöltött szerepe volt. A fesztivál mellékágán a közönség megszemlélhette a híres színházcsináló Dario Fo Picasso „átiratait“ az Abtart Galériában és találkozhatott Kerékgyártó Istvánnal is, akinek  Vagyonregényéből felolvasást tartottak, miután bemutatták az ebből készült német nyelvű színházi adaptációt, melyet a 2006 óta vendégként rendszeresen Stuttgartban dolgozó Bagossy László rendezett.
Ezt most kihagytuk, mert ez remélhetőleg repertoráron marad, örömmel mentük azonban a Katona Beckett darabjára, a Szép napokra.

Fotó: Székely Péter

A színpadon Winnie (Szirtes Ági) és Willie (Dióssi Gábor) a tengerparton.
Winnie derékig homokbuckába temetve monologizál, Willie egy másik mögött pornóújságot nézeget, alszik vagy Isten tudja mit művel... Végig takarásban van.
A nő olyan átéléssel pörgeti oda vissza élete lapjait, olyan intenzitással kapaszkodik a hétköznapi rítusok állandóságot szimuláló sorozatába, hogy mi is bizakodni kezdünk, hogy az erőfeszítés mégis sikerrel jár és egy nagy mozdulattal kikel a homokból. Dehát ez Beckett...
A Szirtes Ági Show minden perce élmény. Ez a remek színésznő akár a minőségi vörös bor, egyre jobb, minél több évet hagy maga mögött. Székely Kriszta debütáló rendezése remek ajándék a péntek esti közönségnek.

Szamosi Zsófi Rózsi szerepében. Foto:Dusa Gábor

A Pintér Béla Társulat Szutyok című darabja a találkozó vasárnapi záróakkordja volt.
Ez a különleges, kategóriába beszoríthatatlan, felkavaró darab pontosan azt a képet tárja elénk a magyar társadalomról, amit mi, - helyzetünknél fogva  - kívülről és belülről is meglehetősen árnyaltan látunk. Félelmem, hogy az előadás szájbarágós, plakatív vagy didaktikus lesz, percek alatt alaptalannak bizonyult. Olyan, amilyennek egy korszerű történetnek lennie kell a mai Európa szívében: felmutatja az előítéleteket, a szokványos sztereotípiákat, amik összetartanak egy kis közösséget, de azokat a lehetőségeket is, amik képesek (lennének) más irányba vinni a dolgokat. Nem borong, nem sirat, és nem fél humorral kiugratni a sunnyogó nyulakat a bokorból. Nagyszerű előadás. Magyar is, európai is, egyetemes is.
A közönségben sok a helyi magyar, sok a német is,  s nem tudom pontosan, hogy a többiek látták-e már ezt, vagy előbbre vannak-e az olvasásban, de a reakció gyakran előbb jön, mint a mondat vége, ezért többször fel kell néznem a falra vetített német fordításra, hogy értsem a poént, mert a közönség nevetése lenyomja a színész hangját.
Az érzelmi hullámvasúton, amibe a társulat ültet minket, egyszerre veszi mindenki a kanyarokat, sőt, megkockáztatom, mi itt, ebben a morális közegben, ezen a kis nézőtéren valószínűleg még jobban, mint a honi közönség. Ebben a véleményemben megerősítenek az utólag elolvasott magyar kritikák is, amik kicsit másra fókuszálnak, mint amit mi itt veszünk az üzenetből.
Akárcsak annak idején A mi osztályunk előadásával kapcsolatban is.
Az est végén nem múlik a taps és a dobogás. Ötször hívjuk vissza színészeket.
Reméljük jönnek jövőre is.

A Szép napokat a Sufniban játszák,  a Pintér Béla Társulat előadásairól pedig itt lehet informálódni.