Az előző részben azt ígértem a reggelivel kezdjük, de eszembe jutott mi maradt ki. Talán nem kell emlékeztetni rá a kedves olvasót, hogy Galina lányom mennyire kedveli a fotózást. Ezért megdöbbent, amikor a
Monet fényében című kiállításon autokróm direktpozitív üvegképekkel is találkoztunk a 20. század legelejéről (1902; 1908). Büszkén meséltem róla, mivel az eljárással már foglalkoztam, éppen
ezen blog oldalain. Érdekes eljátszani a gondolattal, vajon a hasonló légkört sugárzó módszer hathatott-e Monet munkáira.
Akkor most már reggelizzünk. Kedves dolog, ha ilyen szalvétával fogadják a vendégeket. Ez a jó érzés végigkísérte a reggelit, békés nyugodt légkört teremtettek hozzá. Nem utolsó sorban hozzájárult a többféle felvágott, sajt, de a fűszeres sajt-túrókrém kiemelkedő volt a sült kolbászkával, a sült zöldséggel együtt, császárzsemlével.
A szállásunk is érdekes volt, belső lépcsőházból elágazó szobák, amelyek nem merev téglalap alakúak, hanem elágazóan, kisebb-nagyobb terekre osztottak. Utóbb ez a megoldás a
Mozart-házban is feltűnt.
Schönbrunn volt a következő cél.
Igaz, csak a kastély, ott is csak a kisebbik 'Imperial Tour, Gate A' sétát választottuk, az egész napot el lehetne itt tölteni. Kaptunk hozzá magyar nyelvű mobil audio vezetőt, amely rengeteg hasznos információval látott el bennünket.
Csodálatra méltó az a pompa ahogyan a különböző termek követték egymást, változatosan, különböző jellegzetességekkel a rokokón belül maradva. Ebben a bálteremben, amikor a fülemben éppen keringőt játszottak, fordultam néhányat, méltánylást váltva ki néhány látogató részéről. Az élményt végül a termek körültekintő berendezése nyújtotta, amivel a pompa közepette a mindennapok életvitelét mutatták be.
Visszafelé útba ejtettük a Naschmarkot, a piac nevében benne lévő nassolás nagyon jellemző rá, minden, szem-szájnak ingere élelmiszer megtalálható, különös tekintettel a szó jelentésére. Különböző töltött olajbogyókat, fűszerszámot vett lányom, előbbieket a vonaton vacsorához fogyasztottuk. A mellette futó utcában néhány nagyon jellegzetes bécsi szecessziós ház vehető szemügyre. Ezeket előző utunkon tanulmányoztuk.
Ha házakról van szó, akkor a
Hundertwasser házat néztük meg tüzetesen. A bécsiek -jellemző rájuk- annak idején (épült 1983-86 között) viccnek tartották, de azóta bevonult a hírességek közé. Az a természettudatos filozófia és ökológiai szemlélet, amit Hundertwasser képviselt, manapság érett meg. Kellenek az ilyen 'őrültek', akik megelőzik korukat.
Következett az ebéd a
Brezl Gwölb vendéglőben, mint említettem erről külön bejegyzés készül.
A
Mozart házat, múzeumot volt még időnk megnézni. A zenész lakások ismertetője meglepetés volt, nem gondoltam volna, hogy ennyi van belőle. Aki a láthatókon kívül Brahmsra kíváncsi a kottánál lévő csengőgombot nyomja meg!
Mozart 1784-87 között lakott itt az első emeleten, most az egész ház múzeum. Az akkori viszonyokhoz képest nagypolgárinak tartott ház -hasonlóan a szállásunk épületéhez- belső, szűk lépcsőházú. A szobák így körbeveszik, két ki-bejárat is van. Szintén kaptunk egy audio vezetőt, de oly sokat mesélt, hogy a végén félre kellett tegyük. Egy hivatásos zenésznek biztosan sokat jelenthet. Rengeteg kép, dokumentum, kotta látható, sajnos eredeti bútora nem maradt fenn, így csak kis ízelítőt kaptunk életmódjáról. Ami igazán megdöbbentő, az Mozart halotti maszkja volt. Nagyorrú, kis orrgyökkel, csaknem görögösen, a szája kedves, intelligens és az arc csaknem kerek, nagyon fiatal. Korán kezdte, így belefért sok minden az életébe. Még az új technikákat bevonó dioráma, vetített mozgó alakokkal (a Varázsfuvolából), zenével, énekkel lepett meg minket.
A séta most sem maradt el, természetesen Galina lányom most is jobb fotókat készített, mint én. A továbbiakban az ő képeiből legyen egy válogatás.
Megígértem, hogy a 9 Chöre der Engel templom pillérei közé szorított kis házakat, boltocskákat nappal is megmutatom, íme.
Beesteledvén a kocsisok is pihentek, melegedtek. Több helyen, téren van állomásuk, a környezetükben átható lószag terjeng, amely számomra részévé vált a bécsi légkörnek.
A Brezl-Gwölbről és egy, a kerékvetőkről szóló bejegyzés következik még. Addig is jó pihenést mindenkinek, számunkra még hátravan három óra vonatút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése