Kováts Judit: MegtagadvaMagvető, 2012.
Figyelmetekbe ajánlom egykori levéltáros kollégám, Kováts Judit könyvét, amely 2012 őszén jelent meg a Magvető kiadásában. Két dolog miatt hatott rám: Az egyik, hogy nagyjából hasonló okokból, mint ő, én is foglalkozom életút interjúkkal. Azt gondolom, a személyes források, a naplók, visszaemlékezések, és nem utolsó sorban az élő emlékezet kellő forráskezeléssel és kritikával képes kitölteni azokat a hiányokat, lyukakat, amelyeket a történettudomány hagy maga után.
Az egyéni identitás számára is nagyon fontosnak tartom a családi történeteket, amik sokszor mégsem hangzanak el, mert túl későn, többnyire egy-egy haláleset kapcsán szembesülnek az utódok a hiányukkal. Érdeklődésem másik oka, hogy a könyvben leírtak összecsengenek nem csak Polcz Alaine könyvével (Asszony a fronton), hanem édesapánk gyerekkori emlékeivel is.
Judit könyve műfajok határán áll. A történészként több helyen gyűjtött, mintegy 100 órányi riportanyagot alapul véve írta meg regényét, a 85 éves fiktív mesélő, Somlyói Anna történetét 1944-45 vészterhes hónapjairól. A német bevonulást, majd a zsidó lakosság – a szomszédok, velük a szívbéli jó barátnő gettóba zárását, a közeli iskolaváros bombázását követően eléri a háború a falut. Az orosz előrenyomulás a Tisza vonalánál megtörik, a területen hónapokig oda-vissza hullámzó front elképzelhetetlen szenvedést és kiszolgáltatottságot zúdít az ott élőkre. Az emberek kivetkőznek önmagukból, nincs pillanatnyi megkönnyebbülés, feloldozás, csak az életösztön működik. Az emlékezők sokféle sorsát, történetét közvetíti Anna nyelvileg visszafogott, lecsupaszított, érzelemmentes hangja, amelynek mélyén ott kavarog a fel soha nem dolgozott trauma.
A háború mellett a regény meghatározó kérdésfelvetése egyrészt a múlttal való szembenézés, jobban mondva a szembe nem nézés, másrészt az egyéni akarat, a sors és a véletlen szerepe a kiélezett, háborús helyzetben. Intenzív olvasmányélmény, találkozás a múlt és az emberi lélek mélységeivel.
Igen, szerintem is érdemes elolvasni, mert kevés irodalmi mű foglakozik azzal a ténnyel, hogy a civil lakosság mennyit szenvedett és hogyan élt a háború alatt. Viszonylag sokat tudunk az elhurcoltakról, a katonákról, a hadifoglyokról, de arról kevesebbet hogy milyen érzés kuporogni egy földbe vájt óvóhelyen és várni a halált vagy az aznapi nemi erőszakot. Nekem azért sokszor visszacsengett az oral history-s hangnem, helyenként aránytalannak éreztem a történetmesélést, és egy másik borítóval + címmel talán még jobb lenne ez az amúgy jó könyv.
VálaszTörlésHát igen, ez a borító teljesen más tartalmat sugall.
VálaszTörlésTeljesen meglepődtem, mikor elolvastam az ajánlót.
Engem nagyon érdekel ez a korszak, de a fedél alapján biztos azt gondolnám, ez egy szerelmi történet, úgyhogy simán elmennék mellette.