Ünnepi Könyvhét, árvíz, portál, FUGA. Vannak olyan könyvek, amelyeknek elöl, és vannak amelyeknek hátul van a tartalomjegyzékük. Ennek a bejegyzésnek elöl, és a könyvnek, amit megvettem az idei Ünnepi Könyvhéten, annak is.
A fedélen lévő ábra, különösen a pecsét hívta fel magára a figyelmemet - utóbb kiderült Perneczky Géza munkája -, ennek köze kell legyen a mail arthoz. Talált. Valóban nagyon sok van benne, de igazából egy 1995-2006 között huszonháromszor megjelent assemblage kiadványt, illetve az ezzel kapcsolatos Bloomsday rendezvényeket követi útján 2009-ig. Sokan tudják - szerkesztőnk bizonyosan -, az ünnepnap (június 16.) jelentőségét. J. Joyce Ulysses c. regénye hősének Virág Rudolf volt az apja Szombathelyen, amelynek emlékére az írekhez kapcsolódva rendezték meg a jeles napot, Szombathelyen először, majd a főhős útját követve Bécs, Milánó, London és Dublin következett.
A kiadvány nálunk a kortárs művészet fórumává vált. Azt viszont most tudtam meg, hogy Leopold Bloom nevű képzőművészeti díj is van Magyarországon.
Nem hagyhattam ki a Tandem kiadó pultját sem, erre a közös múltunk is kötelezett - lásd az előző bejegyzést-, de a fiamnak vettem meg a kerékpározás múltjáról szóló kis kötetet. A címét folytattam a képen, ...és a jelene, ellenpontként. Az elmúlt vasárnapi futam Eplényben extrém körülmények között zajlott (ennek ellenére begyűjtött egy negyedik helyet).
A kiadókkal beszélgetve sorra került Turbuly Éva és szerkesztőnk Lakner Zsuzsa is, jólesően elevenítve fel közös élményeinket.
A Vigadó térnél néztem meg a Dunát, megdöbbentett a hajóállomás látványa, szerintem azóta, lehet, a teteje sem látszik. A Bartók Rádióban sorra mondják be az árvíz miatt elmaradó zenei rendezvényeket a Margit-szigeten, az A38-as hajón...
A Petőfi Sándor utcán indultam vissza, tudván a Nagyi Palacsintázója pontos helyét. Diós-almás, megybefőttel. Csaknem szemben - a Régiposta utca sarkán- van Brammer Ödön textilkereskedő boltja, amelynek az egyik legszebb szecessziós portálja átalakítás miatt kimaradt a 'Portálok' sorozatból. "A gyémántfekete Brammer-posztó 6184. sz. törv. védjeggyel ellátva, mely nemcsak Magyarországban, de a külföldi legmérvadóbb divatforrásainál is a legkedveltebb lett, urhölgyeknek vizit toillettekre a legjobban ajánlható. Budapesten kizárólag női-divatáruházamban jut eladásra." (Egykori hirdetés)
A 20. századi többszöri társadalmi változások során csodálatos módon megőrizte mind külső megjelenését, mind a mahagónival borított teljes belső berendezését és textilárusító funkcióját. Ma már műemlékileg védett. Örömmel vettem észre, hogy újra megnyílt, igaz a hagyományoktól eltérve most luxuslábbelik kaphatók, de a műemléki jelleg gyönyörűen dominál. Az interneten nagyon jó cikk és képek is találhatók a múltról, jelenről. Érdemes bemenni, megnézni a berendezését is!
Tovább menve, majdnem a Ferenciek terénél van a FUGA, a Budapesti Építészeti Központ, amely néhány év óta a legújabb művészeti irányoknak helyet adó kiemelkedő kulturális - mondhatom nyugodtan így is - intézmény. Belépve a kiállítótermek egyikébe meglepetten néztem az előző rendezvény helyszínét, az installációt, előadótermet, igazán jellemző a helyre, mégha spontán is alakult így.
A legizgalmasabb azonban egy szokatlan óriáskönyv, a termet teljesen kitöltő, a plafontól a padlóig érő lapokkal. Névelő növények, rajzoló szépírók a címe, kiállítás szépírók rajzaiból és fotográfiáiból a debreceni Déri Múzeum rendezésében. Negyvennégy magyar szépíró, rajzait, grafikáit, firkáit, fotóit mutatja be.
Néhány név a résztvevők közül: Arany János, Babits Mihály, Csáth Géza, Füst Milán, Jékely Zoltán, ... Török Sophie, Weöres Sándor, Zelk Zoltán. Lenyűgöző látvány. Tartalmilag is izgalmas, annak ellenére, hogy ez a könyv aztán igazán nehezen lapozható. A mindennapok jegyzetei, firkái, apró szövegek más formában utolérhetetlenek, irodalmi- és kézirattárakban, levéltárakban megtalálható dokumentumok találhatók a lapokon. Az installálás, az elgondolás újszerűsége igazi meglepetés. A kiállítás tovább megy majd Pécsre, ott is megtekinthető lesz.
Az alagsorban pedig az m3, három minimalista felfogás című kiállítás lepett meg. Nem csak szellemiségében, hanem egy fura névazonosság miatt is, két Gartner nevű (Joachim Lothar és Hansjürgen, ikrek!) mellett egy magyar kiállító is szerepel, Kecskeméti Sándor. A képen az ő munkái láthatók, sajnálom, de jobb fotókat nem lehetett készíteni, a nyers lapokon dombornyomással készült képek szépen letisztultak, izgalmasak. A surlófényes megvilágítást hiányolom, bizonyosan megoldható lenne.
A két Gartner kiállítása az ellenpont, avagy az egymást kiegészítő szemlélet miatt is nagyon érdekes, egyikük szerkezetes, másikuk szabadon kezelt, belső rezdüléseit követő munkái meglepően együttműködnek. Ennek egyrészt a testvéri kapcsolat, másrészt a lecsupaszított, minimalista szemlélet is lehet az oka.
Elfáradtam, a feldúlt Ferenciek terére sem mondhatom, hogy vidító látvány, mégis telítve indultam haza. A FUGA a gyakran látogatott helyek között marad továbbra is. Azért, hogy kivezessem a kedves olvasót a mindennapokba elmondom még, a FUGA bronzlemezzel borított szép portálját a színesfém gyűjtők kezelésbe vették, alig található meg belőle már valami.., hogy is van ez?
A kiadvány nálunk a kortárs művészet fórumává vált. Azt viszont most tudtam meg, hogy Leopold Bloom nevű képzőművészeti díj is van Magyarországon.
A kiadókkal beszélgetve sorra került Turbuly Éva és szerkesztőnk Lakner Zsuzsa is, jólesően elevenítve fel közös élményeinket.
Elfáradtam, a feldúlt Ferenciek terére sem mondhatom, hogy vidító látvány, mégis telítve indultam haza. A FUGA a gyakran látogatott helyek között marad továbbra is. Azért, hogy kivezessem a kedves olvasót a mindennapokba elmondom még, a FUGA bronzlemezzel borított szép portálját a színesfém gyűjtők kezelésbe vették, alig található meg belőle már valami.., hogy is van ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése