Miközben szerte a világon egymást érik az első világháborús megemlékezések, miközben angolok, kanadaiak és németek ezrei kerekednek fel hogy meglátogassák nagyapáik, dédapáik sírját valahol Belgiumban vagy Franciaországban, és a Tower árkát kerámia pipacsokkal borítják be a megemlékezők, addig nálunk csúnyán elsikkad a százéves évforduló, holott a veszteséglistán eléggé az élen állunk. Sajátságos veszteséglistát, vagyis veszteségstatisztikát készített a KSH, a háború demográfiai hatásait vizsgáló kiadványában. Igazán megrendítő olvasmány, már ha csak azt nézzük, hogy mi mindent mérnek benne, pl. a vőlegények, a várható születések, vagy a járványokkal érintettek számát. (Háborúk, válságok, diktatúrák demográfiai hatásai: I. A Nagy Háború - KSH, 2014.)
Itthon talán néhány hír lecsorog a tévénézőkhöz vagy újságolvasókhoz arról, hogy valamilyen küldöttség megkoszorúzta az isonzói vagy doberdói emlékművet,
a múzeumlátogatók láthatnak néhány időszaki
kiállítást valamelyik elszánt múzeumunkban, és persze akadnak honlapok
is, facebook oldalak, létezik emlékbizottság, de valahogy nem jön át az a
fajta össztársadalmi főhajtás, amit Nyugat-Európában láthatunk.
A
Petőfi Irodalmi Múzeum természetesen az irodalom oldaláról közelíti meg a témát, a
lassan bezáró, de még megtekinthető kiállításával. Nem lövöm le a
poént, pedig stílusos lenne, de aki oda betér, annak kétesélyes a sorsa,
ahogy ez annak idején is így volt a sorozási bizottság előtt. Az igazán elszántak bevállalhatják, hogy valamennyi
bugyrát bejárják a kiállításnak és erre érdemes rászánni 1-2 órát, mert
rengeteg olvasnivaló és néznivaló van a falakon, kiegészítve igényes installációkkal.
Végigkövethetjük a behívottak és az alkalmatlanokká minősítettek kálváriáját, az itthon, a hátországban az eseményeket követő írók, költők megnyilvánulásait. Többen a kezdeti lelkesedés után eléggé hamar váltak a béke szószólóivá. A műfajok sokfélesége jól érzékelhető a kiállításon, hiszen azokban az időkben és azon körülmények között születtek haditudósítások, naplók, versek, levelek, visszaemlékezések, regények, ahogy feljelentések, jegyzőkönyvek, igazolások, kérvények is szép számmal. Az írás körülményei is meglehetősen széleskörűek voltak: a sorozástól a frontszolgálaton át a hadifogságig, vagy az internálásig. A kiállítás végét a Melocco-féle Ady oltár zárja le. Ez korábban is látható volt a PIM-ben és talán bőven elég egyszer megnézni az életben.
******
„Maradni szégyen, veszni borzalom” – Magyar írók az első világháborúban, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2014. november - 2016. január
A Petőfi Irodalmi Múzeum első világháborús kiállítása a háborút megélt magyar írók és költők nézőpontjából és értelmezésében mutatja be az 1914 és 1918 közötti éveket.
(A bejegyzés képei a pim.hu oldalról származnak.)
******
Korábbi írás az a világháborúról a Susanniconon: Flandria pipacsos mezőin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése