Két nő

Ljudmilla Ulickaja Médea és gyermekei  Magvető 2003-tól több kiadás
Guzel Jahina  Zulejka kinyitja szemét  Európa  2017

Horváth Irának köszönhetően került őskori Kindle típusú e-book olvasómra két kötet. Mindkettő felidézte bennem gyermek és ifjúkorom régi nagy könyvélményeit, amikor egész nap arra vártam, hogy előkaphassam az éppen olvasott regényt, belemerülve annak csodálatos világába, teljesen elfeledve az éppen körülöttem létezőt. – Itt jegyzem meg, bármennyire szeretem a kézbe fogható könyveket, az olvasó hihetetlen szabadságot ad! Egy vékonyabb kötet méretével és súlyával egész könyvtárat hordozhatunk magunkkal és kedvünk szerint választhatunk olvasnivalót otthon vagy éppen út közben. Beállíthatjuk a szemünknek ideális betűnagyságot, és éjjel sem kell felkapcsolni az olvasólámpát!

Ljudmilla Ulickaja

A két regény Ljudmilla Ulickajától (1943) a Médea és gyermekei, valamint egy Moszkvában élő tatár származású, 1977-ben született írónő, Guzel Jahina könyve, a Zulejka kinyitja szemét.

A két mű több szálon összefügg. Mindkettő Oroszország, az egykori Szovjetunió 20. századi történetének jobb megértéséhez segít bennünket. Jahina könyvéhez Ulickaja írta az előszót, mindkettőben ott a „tatár vonal”. Ulickaja csak érinti a krími tatárok deportálását, Jahina főhőse egy tatár asszony, aki itt nem nemzetisége, hanem „kuláksága” miatt kerül az Angara menti vadonba.

Ulickaja könyve igazi családregény. Főhőse a gyermektelen, krími görög asszony, aki felnevelte árván maradt kisebb testvéreit, otthonában nyaraltatja a leszármazottakat, összetartja az egymástól több ezer kilométer távolságban élő famíliát. Zulejkát fiatalasszonyként apakorú férje és kegyetlen anyósa tartja rabszolgasorban, majd utószülött gyermekével kell boldogulnia a kitelepítettek szibériai büntető telepén. Mindketten az orosz irodalmi hagyomány méltó folytatói. Bár a szerzők és a főhősök is nők, egyik sem „női irodalom”. Kiváló alkotások, nagyszerű mondatokkal, amik hozzásegítik az olvasót, hogy jobban értse e hatalmas birodalom sokszínű, többnyire kegyetlen 20. századi történetét, megismerje a benne élő emberek életét, sorsát, törekvéseit, a mindennapi élet szövetét. A világot, amiről írnak, jól ismerik, személyes közük van hozzá. A Booker-díjas Ulickaja Baskiriában született, ahova édesanyját Moszkvából evakuálták, Jahina nagyanyja 17 évig élt szibériai száműzetésben.

Guzel Jahina

 Mindkét alkotásban jelen van a humánum, az ember jobbik énjében való csendes bizakodás, a történelem viharaiban időről-időre felcsillanó „keserű boldogság” felmutatása.
 Saját regényére is illenek Ulickaja mondatai a Zulejka előszavában: Megvan benne az igazi irodalom legfontosabb erénye – egyenesen szíven üti az embert. … A szerző olyan irodalom élményét adja vissza az olvasónak, amely a pontos megfigyelések, az árnyalt lélekábrázolás művészete, és nem utolsósorban azé a szeretetteljes viszonyulásé, mely nélkül még a legtehetségesebb írók is csupán a kor visszásságainak hűvös tudósítói lennének.