Becht Rezső emlékezete / 2

Néhány szó A bűvös hengerről
Soproni hétköznapok egy régi századfordulón*

A visszaemlékezés, – alcíme Nagyismétlés az életből – amelynek csaknem 900 gépelt lapja 12 éven át íródott, címét a kaleidoszkópról  kapta, ami megforgatva  mindig más és más alakzatot vesz fel. 1988 és 2009 között, 21 év alatt került publikálásra a Soproni Füzetek című éves megjelenésű művészeti antológiában, Sarkady Sándor gondozásában. A mű irodalmi és történeti értéke több alkalommal is felvetette egy új, kötet(ek)ben való teljes megjelenés  igényét, amire eddig sajnos nem került sor. 1914 júniusa óta hétfőnként a Sopronanno.hu helytörténeti oldal irodalom rovatába kerül fel egy-egy rövid részlet az önéletírásból.
  
A kézirat mindenképpen figyelemre méltó. Helytörténeti szempontból leginkább a gyermekkor, a népszavazás körüli időszak, az 1941-45 közötti háborús évek, majd az 50-es évek bemutatása a legértékesebb. Becht melankolikus, a kívülállósággal, magánnyal birkózó személyiségén szűrte át a megélteket.  Írása legjobb fejezeteiben túllépve egyéni sorsán meggyőzően és hitelesen rajzolja fel a város és lakói mindennapi életét a 19-20. század fordulójától a 60-as évekig. Rendkívüli beleérző képessége, nyitottsága, szolidaritása a társadalom éppen nehéz helyzetben lévő rétegei iránt eredményezték, hogy nézőpontja nem a kisvárosi notabilitásé, hanem a jóra és a rosszra egyaránt érzékenyen reagáló, ugyanakkor az eseményeket kellő távolságtartással kezelni tudó értelmiségé. Ez teszi rokonszenvessé személyiségét, érdekfeszítővé és hitelessé írását.

Flasch János néptanító és családja 1885

    Az első fejezet a távolabbi, lutheránus ősökről szól, akik a 18. század elején a Rajna vidékről, Hessen környékéről érkeztek a Tolna megyei Szárazdra. Iparosok és molnárok voltak, majd a leszármazottak tanítók, lelkészek, mérnökök, tanárok.  Néptanító nagyapja két gyermekágyi lázban elhunyt feleséget temetett el, 12 gyermekéből hat élte meg a felnőttkort. Kolerajárvány, sáska- és  patkányjárás, tűzvész, szélütött harmadik feleség jelzik a küzdelmes életút állomásait. Az anyai rokonság sorsa kevésbé hányatott volt. Alsau környékéről érkeztek Sopronba, a nagyapa Flasch János evangélikus tanító, a nagymama, Heldrich Borbála, egy vendéglős gyermeke, fiatal korában a „város legszebb lánya”.
A kereskedő inasként induló apa, id. Becht Rezső életútja a kor egyik jellemző karrierpályáját rajzolja fel. Embert próbáló inas-, majd segédévek után került egy lelkész rokon segítségével Sopronba, Rácz Ágoston vaskereskedőhöz. Munka mellett elvégezte a kereskedelmi szaktanfolyamot és a reáliskolát, így alapozta meg szakmai előrejutását. Russ János Nepomuk bornagykereskedőnél könyvelő, 1898-tól a takarékpénztár ellenőre, végül irodafőnöke.

Az édesanya léte a vicinális vasutak csöndes tempójában haladt ismerős tájakon. Életében a nagy törést a háború, az azt követő infláció és fia hadifogsága jelentette. A szülők 1891 augusztusában kötöttek házasságot. Rezsőt még két gyermek, Irén és Kálmán követte. A szülők kezdetben a Hosszúsor 14-ben béreltek háromszobás lakást, majd a Deák térre költöztek.
    A kézirat megírásával töltött 12 év alatt óhatatlanul módosult az induláskor kialakított szerkezet, a munka túlburjánzott az eltervezett kereteken. Több alkalommal került betoldásra egy-egy vers, vagy prózai szöveg. Ezek közül a legjelentősebb a Levelek Európából, ami Sopron II. világháborús éveit mutatja be.  Aránytalanul nagy terjedelmet foglal el  a szerzőben maradandó  nyomokat hagyó hat évnyi hadifogság leírása. Előre haladva az időben a narratíva szakadozottabbá válik, a  lineáris  időrend olykor felborul, be-be ugrik a jelen, például egy líceumi öregdiák találkozó kapcsán.

*Forrás: Turbuly Éva: Soproni hétköznapok egy régi századfordulón. Helytörténeti adalékok Becht Rezső (1893-1976) A bűvös henger című önéletrajzi munkájában
Soproni Szemle 65. (2011) 3. sz. 278-296. o.  Ezen belül: 279-285. o.