Akire a "fenegyerek" szót kitalálták

Tavaly a strassburgi gigantikus könyv-film-zene-elektromos szerkezetek Fnac nevű áruházában járva fedeztük fel Gilles Durieux: Belmondo című életrajzát gyermekkorunk egyik nagy hőséről. Hát ezt nagyon elolvasnánk, gondoltuk mindketten, aztán csekély francia tudásunkkal szembenézve fájó szívvel tettük vissza a kötetet a polcra. Idén nyáron a veszprémi Libriben ugyanaz a cím, ugyanaz a címlap. Ezúttal magyarul.
Élmény ez a könyv. Élvezetes stílusban megírva, remekül, pongyolaságok nélkül -Eszes Fruzsina által- magyarra fordítva pörögnek az események, nincs idő másra.
Jean-Paul Belmondo 1933-ban, képzőművészek második fiaként született Párizsban és már kiskorában szerette a kalandokat, nehezen zabolázható gyerek volt, aki unatkozott az iskolában és igyekezett kibújni minden kötelesség alól. Egyenes út ez a színészethez, mondanánk, de Belmondonak meg kellett küzdenie, hogy  bejusson a színészakadémiára, ahol akkoriban a benyomott orr és az önálló vélemény nem szerepelt a a felvételi követelményei között.
Azt gondolta, a színpad az ő világa, a film nem tartozott a vágyálmai közé, de mi nagyon hálásak vagyunk, hogy idővel változtatott a véleményén.
Első élményem vele a Cartouche volt a hatvanas évek közepén és abban számomra új kalandhős született, aki az addig látott szokásos szépfiúk után vicces volt és egyéni.

Imádtam A riói kalandot, nem is beszélve az Egy kínai viszontagságai Kínában című páratlanul mulatságos filmről, ahol végre a női főszereplő személyében is méltó társat láthatunk Ursula Andress személyében. A svájci színésznő, aki a világ köztudatában csak a Bond-girl Sean Connery oldalán, egyszerűen fantasztikus benne. Okos, szellemes, sokoldalú és gyönyörű, szerepe komplex, nemcsak dekoráció a főszereplő oldalán, hanem vele együtt viszi hátán a történetet.

Nem csoda, hogy a forgatás hatására sokáig a való életben is egy pár voltak.
A Belmondo-féle forgatókönyvekből nem hiányozhatnak az akrobata mutatványok, amiket természetesen mind maga csinál meg, ezért  folyton akad legalább egy helikopterről fityegés a tenger felett, motorcsónakos üldözés vagy szalmatetőről ugrálás disznók közé, közben vívás és csókolózás. Szerettem a gyűrött arcú zsarut is, aki a párizsi alvilág ellen harcol és méltó ellentettje a nézők szívében nagy riválisának Alain Delonnak.
Nagyon élvezem ezt a könyvet, azt sajnálom csak, hogy nincsenek benne képek, de ha ide kattintotok, talán kedvet kaptok egy hétvégi videotéka látogatáshoz ti is.