Egy nagyvárosi nomád : Snétberger Ferenc

Ezúttal egy nagyszerű gitárosra, Snétberger Ferencre (Salgótarján, 1957) szeretném felhívni a Susannicon olvasóinak figyelmét. A  klasszikus gitár egyedülálló művésze, aki a zenét családjából hozta magával. Édesapja gitáron és hárfán játszott. Ő maga zeneiskolába járt, majd „vendéglátózott”.  A Zeneművészeti Főiskolára egy szerencsés véletlennek köszönhetően került be, ahol klasszikus zenét és jazzgitárt tanult. Ma főként saját és zenésztársai műveit játsza. Első sikereit Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal aratta a Trio Stendhalban. Azóta is rendszeresen játszik mindkettőjükkel. 1988 óta Berlinben él, de folyamatos kapcsolatban áll Magyarországgal. Évente fellép a Müpában és szerencsére vidéken is sokszor hallható. Sopronban ha jól számolom, négyszer is járt az elmúlt években.

Fiatalkorunk nagy kedvencéhez, Carlos Santanához hasonlóan ő is rendkívül nyitott, mindig új utakat, új társakat keres. A klasszikus gitárzene, a jazz, a roma és magyar népzenei hagyomány éppúgy jelen van játékában és műveiben, mint a flamenco és a brazil elemek. Mindezekből sikerült egy teljesen sajátos, csak rá jellemző hangzásvilágot kialakítania, amit azonban mindig rugalmasan hozzáalakít aktuális zenészpartnere(i) stílusához, adottságaihoz. A társak a már említetteken túl: Arild Andersen, Marcus Stockhausen, Paolo Vinaccia, Dhafer Youseff,  a sztárok közül Bobby McFerrin  és Pat Metheny. Számos szóló, illetve közös albuma jelent meg az évek során, különösen  a 2005-ös Nomadra hívnám fel a figyelmeteket. Az igazi persze mindig az élő koncert, amikor  szerencsés esetben kialakul a bűvös kapocs  az egyes zenészek és a közönség között.
Figyelem, októberben a Susannia bolygó lakóinak is lehetősége lesz rá, hogy élőben ellenőrizzék a recenzens állításait!