Az egész igaz! Avagy a költészet esős napja

Néhány órával ezelőtt történt. A buszon mellém ült egy magas, ősz hajú, idős úr. Ahogy megürült a szemben levő szék, átült oda. Elrendezgettük az esernyőinket és a csomagjait a lábunk között, közben viccesen megjegyezte, azért ő szerez be mindent a családnak, nehogy rásüssék: ő már semmire sem jó. Majd megkérdezte, hol fogok leszállni és rövid fejszámolás után azt mondta:
- Megengedi, hogy addig elmondjak magának egy verset?
Megengedtem.

                                                                 Aggházy Gyula: Napfényes mező

Váci Mihály: Cigánylány

Egy rég elhamvadt nyáron láttam
a cséplések arany porában.
Ment fel a porszínű mennybe,
szalmafelhővel görnyedezve.
Az ostorrá font sugaraktól
a bőre ki-kicsattan olykor.
Ment fel a szőke kazalra,
ő, a szomorú barna.

Szipogva táncolt a törekben,
térdét hűs vödrökkel törette.
A pelyvahordó nyele két
sebbé csókolta tenyerét.

Ha ő vágta fel, mintha élne,
úgy bomlott vállára a kéve.
És irgalomért a kalászos
rozs-szál mind lehajolt hajához, -
éj-arca körül olyan tűz lett,
mint a czesztohovai Szűznek.
A hajába pergett magoknak
fényei este felragyogtak,
s a kontyára hullt kalász pelyhe
fejét éjjel körülderengte.

Könnyű, szép kicsi melle,
mintha madárka lenne,
az inge alatt félve,
verdesve bújt a szívére.
Ha a férfinép kikacagta,
tenyerét remegőn odakapta.
A szeme kék volt, mintha
belőle vadgerlice inna.
Soká a falombra ha nézett -
a galamb odarakta a fészket.
Ha fáradtan ült le,
a forró szél is kikerülte,
s lábainál, mint a komondor,
lihegett, fulladva a portól.

Ha jól tudom, talán még
utána is ment a faárnyék.
Hazafelé zöld hűvösök
cirógatták a fű között.
A holdat nézte, - mendegélt,
s mennybe vitték a jegenyék.

*
Az egész nem igaz: - álom.
Fekszem és kitalálom,
csak hogy valami fájjon.

----------------------------

Szépen artikulálva szavalt, a hangsúlyokat finoman a megfelelő helyekre tette. Egy utastársunk gúnyosan mosolygott rajtam. Leszálltunk, az öregúr beült egy taxiba, én pedig a szakadó esőben hazasétáltam. Közben alaposan megmosolyogtam utastársamat, szegény nőnek milyen unalmas szürke délutánja lehet!