Az élet értelme/ Tünet Együttes

A Szabó Réka vezette Tünet Együttes a mai magyar kortárs táncpaletta egyik meghatározó eleme. Az idei Alternatív Színházi Szemlére beválogatott előadásuk címében nem kevesebbet ígér, mint azt, hogy elárul valamit az élet értelméről, ráadásul mindössze hatvan percben. És tényleg ezt teszi.

Persze, valószínűleg mindenki mást és mást visz haza erről az előadásról, attól függően, hogy életének melyik szakaszában tart éppen, hiszen olyan alapélményekről beszél, mint a születés, szülés, fájdalom, betegség, halál. És mindehhez talál egy olyan formát, ami tartalommá, az előadás egyik legfőbb tanulságává válik. Az öt szereplő ugyanis egyszerre mondja a saját történetét, a saját gondolatait, mégpedig úgy, hogy a nézők kapnak egy fülhallgatót, amelyen szabadon váltogathatják a csatornákat, így eldönthetik, hogy kit hallgatnak éppen. És ettől az ember a darab elején óhatatlanul feszültté válik. Kiválasztja az egyik színészt, mondjuk Szász Dánielt, aki a táncos létről beszél, de közben Vadas Zsófia Tamara táncol körbe-körbe a színpadon, és beszél valamit, jó lenne tudni, hogy mit. Odakapcsol, és egy fájdalmas vallomást hall a nagyanya haldoklásáról. De a néző tart tőle, hogy lemarad valamiről, hát továbbkapcsol Bánki Gergelyre, aztán Góbi Ritára, foszlányokat hall az érezhetően személyes indíttatású, de Peer Krisztián író-dramaturg tollán formálódott szövegekből. És persze a folytonos kapcsolgatás következtében csak erősödik a frusztráció, úgy érzi, csak szilánkokat kap, holott mindent szeretne, az egészet, az összes történetet. Aztán egy idő után rádöbben, hogy a szövegek folyamatosan ismétlődnek, hogyha választ és kitart az egyik szereplő mellett, csak rá figyel, végighallgathatja, lesz ideje a többiekre is. De ha mindent akar, a részből is, az egészből is igen keveset fog megérteni.

Én ezt hoztam haza magammal az előadásból, és a keretet: Szabó Réka archetipikus női álmát a gyermeke elvesztéséről, és a gesztust, ahogy lefejt anyatejével koccintani szeretett volna valakivel a nézők közül a lánya egészségére (akadt jelentkező), zárásként pedig Gőz István vitorlázásról és halálról szóló monológját. És az egész csak hatvan percig tartott.