A mindennapok testművészete

Ahányszor végignézem a képeket -van már belőlük vagy harminc- alig tudok magamhoz térni. A véletlenek összjátéka, vagyis mivel sokak szerint véletlenek nincsenek, a sors kegye, hogy rátaláltam ezekre a fotókra. Éppen a következő évben a bőrműves táborban lesz Afrika a terítéken, több kedvenc témámba is be lehetne illeszteni, a fotótörténet, a színek világa, mégis a mindennapok művészete az, amely miatt nem győzök csodálkozni.

A képek Hans Silvester munkái, Afrikában készültek. A surma és mursi nép körében járt Délnyugat-Etiópia és Dél Szudán határán. Rokon népek, nilo-szaharai nyelvet beszélnek, közel 80%-ban azonos módon. Az előbbiek mintegy 20 600, utóbbiak 7 500 főt számlálnak. Nagyállattenyésztő nomádok, a gazdag földrajzi környezet ellenére nincs könnyű sorsuk, néhány környező törzzsel állandóan harcban állnak a rablások miatt, a férfiak mindig automata fegyverrel járnak mindenfelé.
Lehet, ez is szerepet játszik abban, hogy a serdülőkorú lányok-fiúk ezt ellenpontozzák. Minden alkalomtól függetlenül a saját és mások szórakoztatására festik testüket, fejüket földfestékekkel, a környezetben talált növények, virágok, gyümölcsök szolgálnak a fejdíszek anyagául.

Hihetetlen találékonysággal hozzák létre kompozícióikat, a művészi érzék és a felszabadult játékosság komoly lelki háttérről tesz tanúságot. A pubertáskori változások, ön- és törzsiazonosság keresése közben ebben az elfoglaltságban keresnek oldódást. A természet, a természetben és a nagycsaládokban (törzsekben) jelenlévő őstisztelet minden afrikainak vezérlő lelki irányítója.
Amikor ilyesmit olvasok valahol, az jut eszembe, na nee, túl sok az okosság, nem illik a témához...

Sosem irigyeltem a fiatalokat, amikor visszagondolok a magaméra úgy látom a serdülőkor sosem volt könnyű időszak. Megélni azonban más volt, teli érdekességgel, kíváncsisággal, kérdésekkel, mégha a választ nagyon nehezen is találtam meg (némelyikre még ma is keresem). Elgondolkodtat nagyon, milyen szerepe lehetne valami hasonlónak a mai fiatalság körében, milyen formát is lehetne neki adni. Az úgynevezett 'kézműves foglalkozás', az 'arcfestés' létezik, de a színvonalat kritikával fogadom, mentségül szolgáljon, hogy a társadalmi környezet nem éppen ihlető manapság.

Több könyv is jelent meg a szerzőtől ebben a témában, talán ez a legolcsóbb, ha tehetem meg is szerzem.

Nem tudok többet mondani, inkább visszanézem a képeket és gyönyörködöm bennük. Valamit biztos kezdek majd ezzel a szellemiséggel.