A kihajtogatva majd két méteres leporello azonnal a Massive Attack Protection
című klippjét juttatja eszembe, illetve Wim Wenders A Millió Dolláros Hotel című filmjének kezdő jeleneteit, ami egyébként Mónikát is megihlette a tempera-akril festményekből készült mű megalkotásakor.
Áll a lány a tetőn. Felment oda, s nem tudjuk hogy jut le a földre megint.
Élete utolsó másodperceiben látja-e vajon a mamájával önfeledten játszó kisgyereket, a szappanbuborék fújó kislányt a nyolcadikon, a szerelmespárt a harmadikon vagy beszáll-e a liftbe, leballag-e a lépcsőházban a földszintre?
Minden nap más mindenkinek, akkor is, ha egy légtérben mozog.
Ezer dolog ok a túlélésre, ezer dolog ok az ugrásra.
Ez a lány nem ugrott.
Látjuk itt lent a jobb sarokban elvegyülni az járókelők között.
A kis mestermű ezen a héten látható eredetiben a Bélyegmúzeumban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése