A fájdalmon túl

Még egyszer Vass Tibor: Mennyi semenni című kötetéről

A József Attila-díjas költő legújabb munkáját  nem lehet elolvasni egy húzásra, mint az eddigieket. Vadvízi rafting ez a 145 oldal; rövid, könnyű szakaszok után jön megint a túlélés. Arcodba víz, hátadba szél, jobbról egy szikla, balról évszázados fa gyökere bújik elő.

A meghökkentő asszociációk, a kreatív játék a szavakkal, a centrifúgába rakott, átszínezett, újramosott idézetek itt vannak most is.
De most torkunkon akad a nevetés. A megszokott frivolitás, a  ferde mosolyt okozó kifejezések most egészen más reakciókat váltanak ki belőlünk.

Mindezek mellett azonban megszólal egy eddig ismeretlen, elnéző, szeretetteljes, az élet dolgait megbocsátóbban elfogadó, mégsem rezignált hang.

Ennek egyik gyöngyszemnyi követe ez a vers:

Dzsindzsebogyesz

Dinnye ezt-az elvisz, Dinnye az Ifj. Kutyám,
cifra mudiból van többek között.
A cifra mudi Dinnye, ha nem vigyázok,
elvisz a dolgaimból, szenet viszont nem pakol.
Legutóbbi tíz perc alatt sikerült
a kerti asztalomról ellopnia
és tönkreharapdálnia többek között
a Grundig kisrádiómat,
a Samsung telefonomat,
megennie az auchanos Eckler fánkomat,
ennyi mindent hagytam a kulturális asztalon,
míg elmentem körbebiciklizni
egy felesleges levéllel a postára,
visszajövök, sehol a Grundig, pedig szólva hagytam,
sehol a Samsung, pedig bekapcsolva hagytam,
sehol az Eckler, pedig nem ettem,
ezekből a seholokból vázolom föl,
hogy Dinnyeeeee, föl, ahogy kiabálok Dinnyének,
kérlek mutasd meg,
a fánk kivételével hova tetted a dolgaimat,
elszalad, követem, mutatja,
dolgaim romjai mellé fekszik és várja a sorsát.

Modellt áll pocakilag,
megesik rajta a szívem. Folyton megesik.


................................................................................

Turbuly Lilla recenzója  a Prae kultúrális portálon.
Zsubori Erviné a Az Arnolfini Szalonban.

................................................................................