Újraolvasva: Jack Kerouac Úton (1959)
Valamikor a nyolcvanas években a villamoson ülve az Üvöltés című beat-antológiát olvastam, mikor egy fiú kedvesen megszólított, hogy nem adnám-e kölcsön neki a könyvet, ha befejeztem. Felnéztem, mire ő még hozzzáfűzte:
-Nekem megvan az Úton. Cserélhetnénk.
Pár nap múlva egy megbeszélt helyen átadta nekem a Kerouac-kötetet. Nagyon kispolgárinak tartottam rákérdezni, hogy is fogom visszakapni anyám kedvenc verseskötetét, de azzal nyugtattam magam, hogy biztos megint összefutunk.
A bukaresti Kriterion 1970-es kiadványa még mindig nálam van.
Szombaton, az Arte nevű kulturális tévécsatornán láttam egy két részes dokumentumfilmet, melyben négy fiatal; egy osztrák muzsikus és egy német fotós lány egy amerikai filmes és egy francia játéktervező fiú útnak indul, hogy végigcsinálja Jack Kerouac és barátai útját New York-ból San Franciscoig. Kicsit meglepve, de örömmel láttam, hogy Kerouac szelleme ugyanúgy inspirálni tudja a facebook generációt is, mint a mienket anno. Túl azon, hogy volt abban némi színpadias, ahogy a négy szereplő anyanyelvén olvas fel a kötetből, csillogó szemmel hallgatja a Kerouacot még személyesen ismerő öreg beatnikek történeteit, pózol az író sírköve mellett, mégis láthatóan nagy hatással volt az út rájuk.
Mi is a titka ennek a könyvnek?
Sal Paradise, Dean Moriarty, Carlo Marx - azaz Kerouac, Neal Cassady, és Allen Ginsberg is ugyanazokra a kérdésekre kereste a választ, amire minden gondolkodó fiatal emberi lény előttük és utánuk:
honnan jöttünk, hova megyünk és hogyan segíthetnek a kutatásban a tudattágító hatások: szex, alkohol, drogok, könyvek, beszélgetések (sorrend variálható).
A könyv újra és újra olvasható mindenkinek. Annak aki keres, de annak is, aki azt hiszi megtalálta az utat.
A regényt már Jack Kerouac is szerette volna megfilmesíteni és erősen kapacitálta Marlon Brandot, hogy játsszák el együtt Salt és Deant, de a dologból nem lett semmi.
1978-ban Francis Ford Coppola megvette a megfilmesítés jogait, majd Roman fiára átruházva azt társproducerként vett részt a héten német nyelven is bemutatásra kerülő film elkészítésében. A brazil Walter Salles (The Motorcycle Diaries & Central Station) filmje az idei Cannes-i
filmfesztiválon debütált. Egyöntetű lelkesedést nem váltott ki az adaptáció, de a kultikus regényekből készült filmeknek már csak ez a sorsa.
Akárcsak David Cronenberg Meztelen ebéd - verziójának, amit egy másik beatnik írt, William S. Borrorughs.
Dehát így megy ez.
-Nekem megvan az Úton. Cserélhetnénk.
Pár nap múlva egy megbeszélt helyen átadta nekem a Kerouac-kötetet. Nagyon kispolgárinak tartottam rákérdezni, hogy is fogom visszakapni anyám kedvenc verseskötetét, de azzal nyugtattam magam, hogy biztos megint összefutunk.
A bukaresti Kriterion 1970-es kiadványa még mindig nálam van.
Szombaton, az Arte nevű kulturális tévécsatornán láttam egy két részes dokumentumfilmet, melyben négy fiatal; egy osztrák muzsikus és egy német fotós lány egy amerikai filmes és egy francia játéktervező fiú útnak indul, hogy végigcsinálja Jack Kerouac és barátai útját New York-ból San Franciscoig. Kicsit meglepve, de örömmel láttam, hogy Kerouac szelleme ugyanúgy inspirálni tudja a facebook generációt is, mint a mienket anno. Túl azon, hogy volt abban némi színpadias, ahogy a négy szereplő anyanyelvén olvas fel a kötetből, csillogó szemmel hallgatja a Kerouacot még személyesen ismerő öreg beatnikek történeteit, pózol az író sírköve mellett, mégis láthatóan nagy hatással volt az út rájuk.
Mi is a titka ennek a könyvnek?
Sal Paradise, Dean Moriarty, Carlo Marx - azaz Kerouac, Neal Cassady, és Allen Ginsberg is ugyanazokra a kérdésekre kereste a választ, amire minden gondolkodó fiatal emberi lény előttük és utánuk:
honnan jöttünk, hova megyünk és hogyan segíthetnek a kutatásban a tudattágító hatások: szex, alkohol, drogok, könyvek, beszélgetések (sorrend variálható).
A könyv újra és újra olvasható mindenkinek. Annak aki keres, de annak is, aki azt hiszi megtalálta az utat.
A regényt már Jack Kerouac is szerette volna megfilmesíteni és erősen kapacitálta Marlon Brandot, hogy játsszák el együtt Salt és Deant, de a dologból nem lett semmi.
1978-ban Francis Ford Coppola megvette a megfilmesítés jogait, majd Roman fiára átruházva azt társproducerként vett részt a héten német nyelven is bemutatásra kerülő film elkészítésében. A brazil Walter Salles (The Motorcycle Diaries & Central Station) filmje az idei Cannes-i
filmfesztiválon debütált. Egyöntetű lelkesedést nem váltott ki az adaptáció, de a kultikus regényekből készült filmeknek már csak ez a sorsa.
Akárcsak David Cronenberg Meztelen ebéd - verziójának, amit egy másik beatnik írt, William S. Borrorughs.
Dehát így megy ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése