Kalligram Kiadó (Pozsony), 2008
Fordította: Márton László
Hónapok óta halogatom. Írtam valaha néhány u.n. tudományos műről recenziót, de nem az én műfajom. Ez sem az, csak pár sor egy számomra nélkülözhetetlenné vált könyvről.
2008 karácsonya óta már hatszor olvastam. Mindig, ha baj van, ha újabb veszteség ér. Kiemel a személyesből s valami megközelíthetetlent tesz érzékelhetővé újra és újra.
A történet alig valami: két testvér Írországból elmegy a Himalájához, hogy megmásszon egy még ember nem járta hegycsúcsot. " olyan hegy, mely nem hord embernyomot, megmászatlan kolosszus." Miért is?
Csak mert ott van...
A helyiek Istenként tisztelik a Phur-Ri havas, jeges csúcsát. Az utazás kitervelője, az idősebb meghal. A fiatalabb emlékezik "a valóság minden dimenziójától elszakadott" történetükre.
Miről is beszél az író szabadversszerűen? Arról, hogy "senki sem egyetlenegyszer hal meg az útja során." Arról, hogy " a hegy volt az, mely minket megtalált". Arról, "hogy ami van, az nem maradandó".
Hegyek, fény, sötétség, hideg. Küzdelem. Nehéz lélegzetvétel. "Áthatolhatatlan, üvöltő fehérség." Múlt, az idő, a kapcsolatok. Keresés, tévedés. Szeretet. A sors. Mi magunk szemben önmagunkkal.
Egyszerre emelkedett és egyszerű az írásmódja s olyan, mintha hozzám beszélne bizalmasan, halkan.
Mikor először olvastam, egyszercsak fázni kezdtem, átjárta a havasi szél a szobámat. S mire végetért a 327 oldal -amit egyvégtében kellett végigolvasnom- érzékeltem a változásokat az agyamban és a szívemben. Idén nyár végén lapozgatva, itt-ott kinyitva olvastam hét estén át. "Halott voltál és visszatértél, mert visszahúzott egy kéz, visszahívott egy hang...
Jön a karácsony. Örülnék, ha minél többen elolvasnák Christoph Ransmayr A repülő hegy című megnevezhetetlen műfajú könyvét.
Igen, csakis ajánlani lehet ezt a könyvet! Kívülről hidegség, de belülről melegség veszi körbe az embert, amikor olvassa. És mint kiadvány is nagyon szép.
VálaszTörlés