Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2013. december 5., csütörtök

Az ihlet kifürkészhetetlen útjai

Interjú

Talált szív Ildi asztalán
A hetekben jelent meg Turbuly Lilla Talált szív című gyermek-
regénye, melyet Horváth Ildi grafikusművész illusztrált.
A két alkotó - Turbuly Lilla esetében cseppent sem szokatlan módon - kalandos úton talált egymásra:
Lilla  beírta a keresőbe Kakaófelhő-versének címét
és elsőként Ildi kedvtelésből készült illusztrációja jelent meg a képernyőn.

A grafikus Lillával 2008-ban alkotott művünkre, a Titkos-írásra, - mely a soproni Arte-
misz kiadónál jelent meg -
a pátyi könyvtárban talált, s a versek ihlette illusztrációkból 2012 decem-
berében kiállítást is rendezett, melynek a Kakaófelhő címet adta.
Nem csodálkozunk ugye, hogy a kiállítást Turbuly Lilla nyitotta meg?!

A felfedezést találkozás majd közös munka követte, mellyel 2013-ban az Aranyvackor-díj harmadik helyezettjei lettek. Pályaművük a Manó Könyvek és a Scolar Kiadó különdíját is elnyerte.

Susannicon: Lilla, hol találtad ezt a szívet?
Turbuly Lilla: A szívet Zalaeger-
szegen találtam, egyik kedvenc helyemen, a Vizslaparkban, abban a bizonyos parkban, ami az egyik első versemben is szerepel : 

Lépkedni lassan, át a Vizslaparkon, 
 alkonyatkor menni, szűrt fényben, éhesen. 


Van a közelben egy óvoda, talán oda vitte/onnan hozta egy kisgyerek. Aztán írtam róla egy gyerekverset, ezt írtam tovább most, évekkel később mesekönyvnek.
Szeretem ugyanazokat a témákat más és más műfajban megírni, de az is lehet, hogy egyszerűen nem elég jó a fantáziám, ezért hasznosítom újra a korábban már felhasznált motívumokat.

Pepe nem hagy nyugodni. Te egy kisfiú is vagy legbelül?
Nálam ezek ösztönös döntések, hogy éppen kinek a hangján szólalok meg, nem nagyon tudom megmagyarázni. Jó, néha igen: a Kosársuliban elég erős volt az életrajzi alap ahhoz, hogy lány legyen a főszereplő. De különben azt gondolom, hogy mindannyiunkban ott van Mars és Vénusz is (bár erről talán Téged kellene inkább megkérdezni :)), és egy írónak a műveiben nőként és férfiként is meg kell tudni szólalni. Erre az öt-hatéves kisfiú hangra már a versekben rátaláltam, a Talált szívben ezt írtam tovább. Most, hogy egy másik mesekönyvön dolgozom, aminek persze megint Pepe lesz a főszereplője, csak fiatalabb, 3-4 éves kiadásban, sokkal nagyobb gondot okoz, hogy egy hároméves gyerek beszéljen a mesében, mint hogy ez a gyerek fiú-e avagy lány. De a Talált szív esetében utólag azt gondolom, szerencsésebb, hogy egy ennyire érzelmes témában, mint a szívé, fiú a főszereplő.

Te nem gügyögve írsz a gyerekeknek. Legugolsz hozzájuk és halkan mesélsz.
Író olvasó találkozón is megtaláljátok a hangot? Hogyan közelednek hozzád a gyerekek? Könnyű élőben is rátalálni a közös frekvenciára?
Igen, eddig mindig megtaláltam a közös hangot kisebb és nagyobb gyerekekkel is, de hát ez nálunk genetikus dolog, pedagóguscsaládból származom, és magam is tanítottam hat évet középiskolában. Most például felső tagozatos írópalántáknak tartok kreatív írás foglalkozásokat Budakeszin, egy szép mesekönyvboltban, a Betűtésztában, és nagyon élvezem. A gyerekeknek tartott író-olvasó találkozók pedig mindig sokkal izgalmasabbak, mert sokat kérdeznek, szívesen hozzászólnak mindenhez, sőt, néha még jó ötleteket is adnak az íráshoz. A Kosársuli második részébe került is be ezek közül.

Horváth Ildi fotója
Ildi, milyen a te Pepéd? mit szeretsz a legjobban benne?
Horváth Ildi: Hát, olyan, amilyen én szeretnék lenni.
Azt szeretem benne, hogy hétköznapian egyszerű, észre  sem veszed, olyan mint a többi kisfiú. Mégis egy egészen szokatlan  belső világban él....nem ő alkalmazkodik, hanem feltűnés nélkül magához alakítja a külvilágot.

Neked is sikerül ám a világot magadhoz alakítani! A munkáid nagyon egységes, eredeti stílust képviselnek.
2001-ben végeztél a Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. A könyvillusztrálás volt mindig a vágyad, vagy voltak előtte más irányok is?
Mikor kezdted érezni, hogy a képzőművészet az utad?
Igaziból sosem tudtam mit is akarok csinálni, de tudtam, hogy a képző- iparművészet az a terület, amivel foglalkozni akarok.

Gombalány Ildi webshopjából
Mindig szerettem kísérletezni, anyagokat kipróbálni. Folyton beugrott valami ötlet, s addig nem nyugodtam,  amíg meg nem valósítottam, függetlenül attól, melyik szakirányhoz tartozott, értettem-e hozzá vagy sem. Általában semmihez sem értettem, autodidakta módon kezdtem el mindent: így lettem keramikus, majd reklámgrafikus.
A formatervezés, a szobrászat, a reklámgrafika, ruhatervezés és még sorolhatnám mi minden érdekel még most is, de leginkább az anyagokkal való játék, alkotás, ami mozgat.
Eredetileg festőnek készültem, de oda nem vettek fel érettségi után, majd képgrafikára jelentkeztem következő évben, oda egyből felvettek. Aztán hamar kiderült számomra, hogy ez nem az, amit én szeretnék csinálni, csábított az Iparművészeti Egyetem csomagolás vagy formatervező szaka, de nagyon összetartó csoportba voltam a képgrafika szakon, így ott ragadtam.

Mióta gyermekeim megszülettek lett a fő irány az illusztrálás. Ez is egyfajta játék, kísérletezés, persze nem főként az anyagokkal, hanem inkább a képzeletvilággal.

Horváth Ildi: Waiting for Love
A képzőművészeti irányultság gyerek-
korom óta adott volt, szerencsére szüleim hamar észrevették, így
12 éves koromtól már egy festő-
művésznőhöz, Sümegi Verához jártam rajzolni tanulni. Neki köszönhetem azt
a biztos és erős rajztudást, amire
a későbbiekben építeni tudtam.

Annak ellenére, hogy az én Pepém világa vizuálisan nagyon különbözik Ildiétől, ugyanazt a Pepét szeretjük. Ahogyan ő próbálja megérteni mikrokozmoszának működését, egyezik a saját élményeinkkel.
Milyen a saját Pepédet más kezébe adni? Fedezel fel új dolgokat benne, ha új környezetbe kerül, vagy csak vendégségben vagytok ilyenkor?

Turbuly Lilla: Pepéről és Vandáról a tiéteken kívül is születtek képek, rajzok, képzőművészektől (Szűcs Éduától, Máray Marianntól és Molnár Jacqueline-tól)  és gyerekektől egyaránt, vagyis Pepének sok arca van, ahogy egy kisgyereknek vagy egy felnőttnek is. Én pedig mindig kíváncsisággal vegyes örömmel nézem ezeket a képeket, azt, hogy ki mit lát az általam teremtett figurában. A tieitek különleges helyet foglalnak el a Pepe-képtárban, de másokét is mindig el tudtam fogadni. Ugyanakkor van egy állandó belső képem a szereplőimről (és ez igaz a regényekre is), amiben az a furcsa, hogy valójában nem kép, nem kötődik arcvonásokhoz vagy testalkathoz, inkább karakterként, személyiségként határozható meg.      
Kész volt már a regény, mikor Ildi belekezdett az illusztrálásba?
Csak az első fejezet volt készen, ugyanis az Aranyvackor pályázatra egy - meghatározott hosszúságú - könyvrészletet kellett beadni, és az ahhoz tartozó 3-4 képet. Az eredményhirdetés után láttam neki a folytatásnak, de úgy tudom, Ildi akkor is csak fejezetenként olvasta, amikor már megtehette volna egyben, így mindig az adott részre tudott koncentrálni.

Hogy ment a közös munka?
T.L.: Nekem könnyű dolgom volt, mivel nem szerettem volna és nem is kellett beleszólnom Ildi munkájába, legtöbbször csak izgatottan vártam a képeket, ha pe-
dig megérkeztek, örvendeztem nekik, és mindenkinek mutogattam, hogy mennyire jók. Egy-két alkalommal volt olyan, hogy a kép visszahatott a szövegre, például a padon ülő, jóboszorkányosra sikerült nénikék rajzát látva utaltam a me-
sében is erre a jóboszorkányos kinézetre. És a vége felé vettem észre, hogy az apukáról még nincs kép (igaz, róla a szövegben is jóval kevesebb szó esik, mint az anyukáról), és akkor mondtam Ildinek, hogy őt se hagyjuk ki. 
 
H.I.:Én nagyon élveztem a közös munkát, ahogy Lilla mondta mindig csak az adott fejezetet olvastam el, így hetekig furdalt a kiváncsiság mi lesz a folytatás, hiába volt már a gépen a szöveg, de visszafogtam magam, így tényleg nem zavart össze a sok feltoluló kép.

Teljesen olyan volt mint egy film, olvastam a szöveget, és már jöttek is a képek, nagyon izgalmas folyamat volt, teljesen benne éltem a szövegben. Ja, és azt mondanom sem kell, hogy a szöveg "tele volt" képekkel, úgyhogy volt, ami nem valósulhatott meg vagy kimaradt a végleges könyvből.

A vetés után most az aratás fázisában vagytok; előttetek, utánatok könyvbemutatók, gyerekprogramok. Dolgoztok már új, hasonló, nagyobb lélegzetű munkán?
T.L.: Tervezni tervezzük a folytatást, Pepe-történet lesz ez is, és kemény egy oldalt - éppen a soproni könyvbemutatóra menet, a vonaton - már meg is írtam belőle. Így megoszthatom az olvasókkal az első mondatot, ami sokat elárul arról, miről szól majd: Pepe vagyok és holnaptól óvodás leszek. Remélem, ha lefutnak a könyvbemutatók, kicsit gyorsabban haladok majd, és ha néhány fejezet elkészül, Ildi is munkához láthat.

H.I.: Igen, reméljük hamarosan újra együtt dolgozhatunk Pepe történetein.
Addigis, én már a jövő évi kiállításaimra készülök: feb. 8-án a biatorbágyi faluházban nyílik és feb.18-án Budapesten a FISE ( Iparművészek Stúdiója Egyesület) Galériájában lesz önálló kiállításom, azért is beszélek erről, mert a kiállítás címe Talált szív, igaziból az egész egy nem szokványos könyvbemutató: képek a könyvből, installációk, szobrok amiket a a Talált szív ihletett.

Lilla, nem jelentkezett még a szív igazi gazdája?
Nem, sajnos még nem.
Talán megkapja a könyveteket Karácsonyra és elmegy érte. Aztán abból is lesz egy könyv...?!



 

2 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...