Libri 2013
adásokat nézni az Ódry Szín-
padra. A színészek akkor alig voltak idősebbek nálam, és ez közelebb hozta hozzám Arthur Millert, Csehovot, Shakespeare-t. Ha egy irtó helyes fiú bóklászik a száműzött király udvartartásá-
ban, az is növeli a műélvezet hatásfokát.
A Stílusgyakorlatokat először a Színművészeti Főiskola gyakorló színpadán láttam, s aztán mikor az előadás otthonra lelt a Katona József Színházban, ott is többször megnéztem, mert mindig más volt. Ezzel odaszoktam a Katonába is. Az akkoriban csúcson levő kaposváriak vendégjátékáért elmentem a Cirkuszba, ahol Müller Péter darabját adták elő, de belógtam a Danton halálára is a Vígbe, pedig nem volt jegyem.
Csáki Judit kritikáit azért szeretem olvasni anélkül is, hogy láttam volna az előadást, amiről ír, mert mindig visszaállít engem erre a régi színháznéző móduszra.
Pontosabban; azt a nyelvet beszéli, amit én is értek, és van hová kapcsolnom mire gondol, miközben az egykoron feltett léchez méregeti a produkciókat.
Alföldit is nagyon kedvelem.
Mint alkotó embert, közéleti személyiséget, világpolgárt, gondolkodó elmét.
Földrajzi távolságom miatt csak a távolból figyelhettem a Nemzeti Színház körül folyó eseményeket, s emiatt kicsit tartottam attól, hogy nem fogom élvezni ezt a könyvet.
Eleinte csak nézegettem a képeket, elolvasgattam Csáki Judit beszélgetéseit a színészekkel, de aztán beszippantott, mint egy kalandregény. Ahogy egyenes vonalban mentem vele az események mentén, szinte magam előtt láttam az előadásokat, a kiscsikó
színészek és érett nagyvadak fejlődési stádiumait. Ahogy lassan, de biztosan kezdett kibontakozni Alföldi koncepciója a nemzeti-európai-világszínház vonalán...
A kritikus által elmesélt, elemzett eseményeket fejezetenként Alföldi kommentálja, - még a beszélgetéseket is a színház színészeivel! - s ezzel kereken látjuk az egészet kívül belül. Hihetelen élmény ez, s aki úgy olvassa ezt a kötetet, hogy személyes élménnyel is rendelkezik, annak akár családregénynek is tűnhet.
A többieknek kordokumentum. Az öt nemzeti év kis szelet a mikroszkóp alatt, ami évek, évtizedek múlva is értelmezhető lesz épp emiatt a kettős láttatás miatt.
A színház a pillanat művészete. Az illékony, csak az adott estén megélt kollektív élmény, mely nem raktározható és vehető elő, gerjeszthető újra. Egy színházi előadás itt van, megéljük, gazdagodunk vele vagy csalódunk az élményben, beépítjük az emlékezetünkbe, vagy töröljük azonnal, de aztán megyünk tovább, mint az élet többi pillanatában.
Lehet-e mégis konzerválni öt évet egy színházban?
Igen. Hát így.
Ahogy Csáki Judit Alföldi Róberttel ebben a kötetben csinálta.
És ez nem múlik el. Nincs beszántva és lesózva. Köszönet érte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése