Betűművészet, második rész

Az első részben éppen csak a betűk megszületéséig jutottunk el a Betűművészet könyv ismertetése kapcsán. A továbbiakban a kézírás és a nyomdai betűk kapcsolatáról, a betűk sajátosságairól lesz szó.

Mindjárt egy nagyon érdekes kéziratot -egy kis kitérő, de muszáj- mutatnék be, amely magyar vonatkozású. Bocskay György, valószínű a fejedelmi ág délszláv ágából származik, Habsburg Ferdinánd császári titkáraként készítette. Óriási tudása volt, teljesen tisztában volt a korszak összes írásmódjának, a díszítésmódoknak, sőt önálló betűtípusokat is alkotott. Később II. Rudolf illusztráltatta Joris Hoefnagel tudós festővel.

Kettejük munkája világhírű, az 1560-1595 közötti időszak ilyen jellegű kiemelkedő emléke. Érdemes a kötet írásfajtáit, képeit megtekinteni, Mira Callygraphiae Monumenta a címe, több kiadásban is megjelent. Hihetetlen a németalföldi mester képeinek realitása, ötletessége. A Bocskay szerkesztette ábécé rendszere már meghaladják Dürer ugyanilyen, a mértani szerkesztésen alapuló betűinek módjait.

Dürer betűinek mértani szigorúsága azóta túlhaladott, de az általa elvégzett lelkiismeretes szerkesztési mód -a számokról nem is beszélve- azóta is ható, létező szemlélet. Néhány példa, ami változott. A nagy B betűnek manapság nem a felénél van a két ív kiindulási pontja, hanem feljebb került, viszont a felső has kisebbítése vagy azonos mérete ma is változó. Az A betűnél viszont a felező vonal alá került a két szárat összekötő egyenes. Mindegyikhez négyzetes befoglaló formát alkalmazott, ami szemmel láthatóan a B-nél már nem vált be. Hasonló a probléma az I betűvel.

Hogy mennyire fontos a betűk szélessége, jól mutatja ez a gótbetűs írás. Szabályos rácsszerkezetben ülnek a betűk, ahol a betűvonal szélességek és a közöttük lévő üres hely azonos.

Azért ezt a kéziratos kódexeknél érvényes kemény szigorúságot nehéz volt átvinni a könyvnyomtatásba. Jól mutatja ezt Gutenberg neve, ahol a b és e betűk nem feleltek meg ennek a szemléletnek, ezért összevonták, ligatúra lett belőle. Ezért történhetett meg hogy a lelkiismeretes Gutenbergnek nem volt elég egy teljes ábécé, hanem az ilyen problémák miatt több, mint háromszorosára nőtt a kiöntendő betűk, betűkapcsolatok száma. Pedig akkor még nem is beszéltünk a nagybetűk, iniciálék sokaságáról. Szépen tanulmányozható ez a 42 soros biblia részletén.

A negatív példa az írógépnek köszönhető, ahol minden betű azonos szélességű formába készült. A DISZITMÉNYEK szóban például úgy érzékeljük, hogy a -TMÉN- betűkapcsolat sötétségi foka, sűrűsége más, mint a DISZIT- betűk esetében. Nem is tudatosul bennünk, hogy a szemet ez igazából zavarja. Az elv szerint -és ez bevált- a betűk közötti 'fehér' térközöknek egyformának illik lennie.

Ezen a példán mindez megvalósul. Ráadásul a felül, vagy alul kilógó karakterek aránya egymáshoz és a betűmagassághoz sem mindegy. A középrész, a betű szeme és a nyúlványok aránya itt 11:7:7, ami a nyomdászok által igen kedvelt.

Mindez nem elég. Ha valaki kipróbálja, hogy ugyanolyan magasságúra ír egy O betűt, mint egy M-et, kiderül, hogy az O kisebbnek látszik. Hasonlóan az A felső, vagy V alsó csücskénél. Ezért ezeket a betűket túllógatják a többiekhez mért magasságon. Hasonló optikai csalódás miatt teszik az E, B és S betűk középpontját a felezővonal fölé.

Bevallom, mire ezt az egész arányrendszert és a betűformálás elvi hátterét áttanulmányoztam belefáradtam. Gondolom, most a kedves olvasó is így van vele. Viszont érdemes elgondolkodni azon, mi minden miatt van, hogy jól esik kézbe venni, olvasni egy könyvet. Ezek között a szép és jól alkalmazott betűknek kitüntetett szerepük van.