Betűművészet, első rész

Gyakran szerepelnek könyvismeretetések új, frissen megjelent szépirodalmi kötetekről a Susannicon oldalain. Az az ötletem támadt, mi lenne ha olyan nemrég beszerzett olvasnivalóról is beszámolnék amely éppenséggel régen jelent meg, antikvár példány, esetleg könyvritkaság.

Nagy fogásnak tartom, hogy ráakadtam a Grafikai Művészetek Könyvtára sorozat (14 kötetes), második és harmadik kötetére, 'Nyomtatták a Világosság Könyvnyomda Részvénytársaság sajtóin, Budapesten, az Ezerkilencszázhuszonhatodik esztendőben'. Több szempontból is igen tisztességes szakmunka. A betűtervezés, könyvkészítés, tipográfia alapelveit, oktatását, történetét, betűtípusokat mutatja be gazdag mintasorokkal és magyarázataikkal, nyugodtan mondhatom, hogy a könyvek, a betű, a szakma iránti szeretettel átitatva. Megakadtam az első résznél, a betű, az írás történeténél, a legizgalmasabb kérdések egyike mindig a kezdetek.

A Lascaux barlang falán a ló orra előtt állítólag egy szám van, több hasonlót találtak pontokkal együtt. A reális ábrázolások mellett megjelenő jelek elvont fogalmakat jelölnek, már óriási fejlődésnek számítanak. Az egyik szemlélet szerint a képírásból egyszerűsödtek le a betűk. Ez így egyszerű, világos, mégis megkérdőjelezhető. A problémát a fogalomírás, szótagírás, hangírás változatai és az időbeli besorolás nehezíti.
Egy másik szemlélet szerint -amelyet Varga Csaba: JEL, JEL, JEL avagy az ABC 30.000 éves története (2002, Fríg Kiadó) könyve képvisel- éppen fordítva is lehet. Kiindulási pontja az alapvető mértani formákon alapuló grafikai jelek, amelyek szintén megtalálhatók már a legkorábbi barlangrajzokon, festményeken. A függőleges, vízszintes, ferde vonalak, a kör és részei alapján létrehozott egy hipotetikus ábécét:

A lehetséges változatokat számba véve, a legkorábbi leleteken megtalálható jeleket elemezve meggyőzően jut el odáig, hogy ez a megoldás minden betűféle kialakulásának az alapja.

A legrégebbi (30.000 éves) a Pont d'Arc-i kőlap lelet elemzésekor talált ligatúrák (betűkapcsolás, összevont betűk) felbontásakor kiderül, hogy a talált jelek beleillenek a hipotetikus ábécébe. (A ligatúrák számomra az írásban megnyilatkozó találékonyság mintaképei, végigvonulnak az írás történetén.) Több száz példán keresztül ugyanerre az eredményre jut. Nem véletlen (prekoncepció?), hogy a magyar rovásírás beillesztése az elemzésbe ugyanide vezet, sőt kiemelten az eredetként nevezi meg a szerző. Némileg ront az elmélet hitelén, hogy e miatt eddigi történelmi tényeket kíván megváltoztatni, néhány módszertani hiba is zavarja a tisztánlátást.

Az alapszemlélet helyességét azonban bizonyítja a világon fellelhető anyag további elemzése, mint például az egyiptomi démotikus és hieratikus írásjelek besorolása a rendszerbe, amint ezen a képen megjelenik. (Külön figyelemre méltó a betűk, jelek elforgása, metamorfózisa, amelyek a hivatalos újkori klasszifikációig tartanak majd.) Ugyanezt megteszi a sumér, kínai, amerikai stb, legkorábbi leletekkel kapcsolatban.

Végül eljut a latin betűkhöz, amelynek legkorábbinak tartott megjelenése a 'Lapis Niger Romuli', Rómában, amelynek betűit egyértelműen be lehet sorolni az említett hipotetikus ábécébe.
Kissé elkalandoztam, de úgy gondolom érdemes volt, hiszen a betűművészet kezdetei roppant izgalmasak. A 'Betűművészet' kötet ismertetése folytatódik, lássunk mindjárt egy ellenpontot a 20. század első évtizedeiből.