Az illúzió, mint valóság

A nő (Her)
Rendezte: Spike Jonze, 2013

Ki az igazi társ?
Akivel fél szavakkal is megértjük egymást, aki tökéletesen átlátja hogy működünk, segít áthatolni az élet szövevényében és minden élményünket meg tudjunk osztani vele.
Ebben a filmben ez egy operációs rendszer.
Mikor Theodore Twombly ( A vezetéknév program! A nagyon magánakvaló amerikai festőművész, Cy Twombly után)  installálja új szerzeményét és rövid habozás után női hangot választ számítógépe kommunikátorának, új irányt vesz az élete.
Az elhagyatott, válás előtt álló, meglehetősen sebezhető állapotban lévő főhős valahol a közeli jövő nagyvárosában él és különös foglalkozást űz: érzelmes leveleket fogalmaz mások helyett.
Miközben tökéletesen bele tudja élni magát szerelmesek, öregek és fiatalok,
nők meg férfiak szituációjába, a saját életében bénult tompaság tartja fogságban.



Ekkor veszi át életében a társ szerepét O.S. Samantha, aki először csak az e-mailjeit, majd az egész életét átorganizálja. Theodore beleszeret a női tökéletesség gyönyörű hangjába és lassan  otthonra talál egy számára ideális valóságban.

Spike Jonze filmjében a jövő színes, harmónikus, esztétikus.
A kompjuterek képernyője paszpartuval ellátott bükkfa Ikea keretekhez hasonlít, a szereplők kényelmes lakásokban élnek, kényelmes ruhákban járnak, valahogy minden "bio", és ez a jövő olyan, de olyan ijesztően jelen idejű, annyira annak az önmagát folyamatosan optimalizáló embertípusnak a világát körvonalazza, melynek képviselői  már ma is élnek Berlinben, New Yorkban, Londonban, Shanghaiban, sőt Budapest bizonyos kerületeiben is. Ezen hőkölünk hátra először a film nézése közben. Hogy miért nem találjuk hátborzongatónak ezt az utopisztikus világot, ahol az emberek nem egymással, hanem az operációs rendszerükkel társalognak egész nap?
Mert az emberiség egy nagy része már ma is csak fizikailag van jelen.
Fél szemmel folyton az okos telefonja híreit lesi és fülhallgatóval szeparálja magát (utas)társaitól, ha el kell hagynia biztonságos közegét.
Ez a világ itt Spike Jonze-nál meglepően jól működik. Torznak sem tűnik.
Ettől a kapcsolattól Theodore a nyugalom lesz maga. És ez az, ami kételyeket ébreszthet eddigi gondolkodásmódunkban: minek keresni a vakvilágban, mikor számítógépünkben őrzött profilunkból kialalkítható az ideális társ. Még a szex is működik. Optimizálni ugyan még kell a módját, de nem reménytelen.

Spike Jonze, aki a John Malkovich menettel és az Adaptációval kiemelt már megszokott észjárásunk malmából, új filmjével újra befészkeli magát az agyunkba.

Joaquin Phoenix nagyon szeretnivaló. Minden esendőségét, védtelenségét, érzelmi hullámzását a bőrünkön érezzük. Remek színész. Jó hogy meggondolta magát és rövid szünet után mégis visszatért
a filmművészetbe.

A Mátrix pedig később jön. Legyetek óvatosak a gépeitekkel!