Ajándékba kaptam és lendületből, szinte megállás nélkül olvastam végig Schrammel Imre kerámikus művész eddigi pályájának áttekintését. A hatvanas évek óta világszerte ismert és a legjelentősebb kortárs képzőművészek között számon tartott alkotóra az utóbbi években többek között az új Nemzeti Színház homlokzati kariatidái, a Herendi Porcelánmanufaktúra megújítása valamint a 2007-es Prima Primissima Díj vetettek megérdemelt reflektorfényt. Következetes kiváncsisága és nyitottsága már pályája kezdetén új irányokba terelte, eredeti gondolatokkal, formákkal, anyagokkal és eljárásokkal kisérletezve forradalmasította ezt az ősi mesterséget, alapozta meg a modern kerámiát és tette átjárhatóvá a ipar- és képzőművészet közötti mezsgyét. Az „így szoktuk“ iratlan törvényeit felrúgva és mégis ősi elemekhez (föld, víz, levegő, tűz) visszanyúlva fogalmazta újra a kerámia szó tartalmát, ezzel alaposan zavarba hozva a kitaposott ösvény híveit, akik hagyományt és haladást kizárólag a „vagy“ kötőszóval tudtak összekapcsolni. Az ebből fakadó erős szembeszélnek sem engedve, alkotói és szervezői kreativitással sikerült Magyarországot mégis bekapcsolnia a nemzetközi kerámia vérkeringésébe.
A nagyon szép kiadvány gerincét Kernács Gabriella az alkotóval készített interjúja alkotja, mely a gyerekkortól napjainkig részletes és élvezetes betekintést nyújt egy gondolkodó elme kreatív kibontakozásának és folytonos megújulásának állomásaiba. A történelem kényszerítő hatásaival majd a kultúrális adminisztrációval folytatott küzdelmek, és a minden nehézségek ellenére elért sikerek történetei sokszor egy jó krimi izgalmával vetekszenek. A műveket Szelényi Károly fotói dokumentálják.
Rám különösen nagy hatással volt ez az olvasmány azáltal is, hogy gyerekkoromban (néha szó szerint is) tűzközelből figyelhettem a művek születését, sok közülük személyes ismerősöm. Imre bácsi fia, Zoli, gyermekkori iskolatársam és mai napig jó barátom. Utam az iskola után minden nap automatikusan hozzájuk vezetett, Gabi néni ebédje után játszottunk, amíg orvost nem kellett hívni, miközben körülöttünk kultúrális forradalmak zajlottak, amiről akkoriban persze fogalmam sem volt. Nyaranta az ikervári Rába parton emberkedtünk, mialatt Imre bácsi a folyó hordalékát öntötte gipszbe és változtatta művészetté. Nagy idők kis tanúja. Tisztán optikailag már akkor is nagyon szerettem, amit csinál, egy hasított vagy lőtt kerámiát bármikor feltettem volna a polcomra kedvenc relikviáim, az adriai kagylók és Pif-újságok közé. A mögöttük rejlő történetek és gondolatok azonban csak most, e könyv olvastán jutottak el hozzám.
A könyvet a Magyar Kép Kiadó adta ki, ISBN: 978-963-9439-69-6.
Schrammel Imre művei közelebbről itt.
Csatlakozom a recenzenshez! A könyv méltó Schrammel életművéhez, tartalmában és formájában egyaránt. Értő olvasónak ideális ajándék, például karácsonyra!
VálaszTörlés