A Budapesti Negyed című folyóiratot a születésétől kezdve figyelem és kedvelem. Láttam ahogy napvilágot látott, aztán kezdeti bukdácsolás nélkül hipp-hopp máris felnőtt, nagy és okos lett. Könnyű neki, hiszen a szülei is azok, a szocializáció pedig simábban megy, ha elismert tudósok, köztük szociológusok is besegítenek a folyamatba.
A folyóirat a városon keresztül szűr át bizonyos témákat, személyeket, jelenségeket, amolyan kultúrtörténeti városnézésre viszi az olvasót.
Bebarangolhatjuk a kávévárost, a temetőket, találkozhatunk Kosztolányival és Heltaival illetve más írókkal, sokat megtudhatunk a szexturizmusról és az emancipációról, de még a meg nem épült Budapestet is láthatjuk.
A 2009-es 64-66. szám a Karinthy család három generációjának Budapestjét mutatja be, rengeteg szemszögből. A nagy spanyolnátha járvány, egy zsidó család asszimilációs folyamata, a nevezetes agyműtét története, egy bűnöző rokon karrierje, a tragikusan elhunyt írófeleségek élete, a röhögő osztály élén a stréber Steinmannal – mind színezik a képet. A 66. szám a szöveggyűjtemény. Címlapjára oda lehetne írni: Karinthy Frigyes és fiai. De minek, hiszen jó írásoknak nem kell cégér!
A „tanulmánygyűjtemény” ismeretterjesztés és tudományos értekezés határán mozog, ezért időnként nehéz dolga van az olvasónak ha kézben akarja tartani a fonalat, mert könnyű elveszni a tudományos kutatás módszertanának útvesztőiben. De a gombolyag felgöngyölítése után nem csak a Karinthyakhoz és Budapesthez, hanem a folyóirat eddig megjelent közel hetven számához is közelebb kerülhetünk.
Az igényesebb könyvesboltokban és szülőhelyén a Fővárosi Levéltárban kapható.
Bebarangolhatjuk a kávévárost, a temetőket, találkozhatunk Kosztolányival és Heltaival illetve más írókkal, sokat megtudhatunk a szexturizmusról és az emancipációról, de még a meg nem épült Budapestet is láthatjuk.
A 2009-es 64-66. szám a Karinthy család három generációjának Budapestjét mutatja be, rengeteg szemszögből. A nagy spanyolnátha járvány, egy zsidó család asszimilációs folyamata, a nevezetes agyműtét története, egy bűnöző rokon karrierje, a tragikusan elhunyt írófeleségek élete, a röhögő osztály élén a stréber Steinmannal – mind színezik a képet. A 66. szám a szöveggyűjtemény. Címlapjára oda lehetne írni: Karinthy Frigyes és fiai. De minek, hiszen jó írásoknak nem kell cégér!
A „tanulmánygyűjtemény” ismeretterjesztés és tudományos értekezés határán mozog, ezért időnként nehéz dolga van az olvasónak ha kézben akarja tartani a fonalat, mert könnyű elveszni a tudományos kutatás módszertanának útvesztőiben. De a gombolyag felgöngyölítése után nem csak a Karinthyakhoz és Budapesthez, hanem a folyóirat eddig megjelent közel hetven számához is közelebb kerülhetünk.
Az igényesebb könyvesboltokban és szülőhelyén a Fővárosi Levéltárban kapható.
Ott van az én éjjeliszekrényemen is.:) A napokban érkezett meg a 68. szám, Fővárosi magántörténelem címmel. Egyenlőre a tartalomjegyzékig jutottam, de ez is nagyon érdekesnek tűnik!
VálaszTörlés