Egy fogadással kezdődött 1872-ben. Hogyan lehetne bebizonyítani, hogy van egy pillanat, amikor a galoppozó ló mind a négy lába a levegőben van? A 42 éves angol fotográfus, Eadweard Muybridge mindenképp utána akart járni a dolognak és a lóbarát kaliforniai kormányzó, Leland Stanford támogatásával laboratóriumot rendezett be, ahol kifejlesztett egy eljárást, mellyel kezdetben 12, később 30 felállított kamera segítségével sikerült dokumentálni a mozdulatsort.
A fényképész természetesen nem állt meg itt, hanem számtalan mozgó embert és állatot örökített meg s a fázisképeket egymás után lejátszva mintegy megágyazott a filmezésnek.
Muybridge 1830-ban született az angliai Kingston-on-Thames-ben, ahonnan 21 évesen kivándorolt Amerikába és először könyvügynökként, később tájkép-fényképészként tartotta el magát a fent említett eseményig. Két dolog miatt került most érdeklődésem homlokterébe Muybridge. Az egyik, hogy az idén 25 éves Taschen Kiadó gondozásában megjelent egy remek könyv róla, amibe bele is lapozhattok, ha ide kattintotok.
A másik Philip Glass lemeze a The Photographer, amit a napokban majd 30 év vágyakozás és rövid felejtések intermezzói után sikerült végre (használtan) zsákmányul ejteni.
A lemez,- egy három részes színházi darab muzsikája -, mint most kiderült számomra, a fényképész életének egy kevésbé ismert drámai szakaszát tematizálja. Történt ugyanis, hogy a férfi, aki viszonylag későn, negyvenes évei elején házasodott, egy véletlenül kezébe került levélből megtudta, hogy felesége, Flora, viszonyt folytat egy Larkins nevű ezredessel. Muybridge azon nyomban felkereste és lelőtte a katonatisztet. A San Franciscoban lefolytatott per nagy nemzetközi érdeklődés kíséretében zajlott, amely a vádlott felmentésével zárult. Flora néhány év múlva meghalt, hátrahagyva Larkins gyerekét, akit végül Muybridge nevelt fel.
Mondhatjuk erre, hogy a legérdekesebb történteket az élet írja.
És az világ azóta is mozgásban van. De most már látjuk, hogy a ló repül egy kicsit közben.
A fényképész természetesen nem állt meg itt, hanem számtalan mozgó embert és állatot örökített meg s a fázisképeket egymás után lejátszva mintegy megágyazott a filmezésnek.
Muybridge 1830-ban született az angliai Kingston-on-Thames-ben, ahonnan 21 évesen kivándorolt Amerikába és először könyvügynökként, később tájkép-fényképészként tartotta el magát a fent említett eseményig. Két dolog miatt került most érdeklődésem homlokterébe Muybridge. Az egyik, hogy az idén 25 éves Taschen Kiadó gondozásában megjelent egy remek könyv róla, amibe bele is lapozhattok, ha ide kattintotok.
A másik Philip Glass lemeze a The Photographer, amit a napokban majd 30 év vágyakozás és rövid felejtések intermezzói után sikerült végre (használtan) zsákmányul ejteni.
A lemez,- egy három részes színházi darab muzsikája -, mint most kiderült számomra, a fényképész életének egy kevésbé ismert drámai szakaszát tematizálja. Történt ugyanis, hogy a férfi, aki viszonylag későn, negyvenes évei elején házasodott, egy véletlenül kezébe került levélből megtudta, hogy felesége, Flora, viszonyt folytat egy Larkins nevű ezredessel. Muybridge azon nyomban felkereste és lelőtte a katonatisztet. A San Franciscoban lefolytatott per nagy nemzetközi érdeklődés kíséretében zajlott, amely a vádlott felmentésével zárult. Flora néhány év múlva meghalt, hátrahagyva Larkins gyerekét, akit végül Muybridge nevelt fel.
Mondhatjuk erre, hogy a legérdekesebb történteket az élet írja.
És az világ azóta is mozgásban van. De most már látjuk, hogy a ló repül egy kicsit közben.
Érdekes folytatása a fotótörténetnek! ...és nem csak a lovak mozása érdekelte. :-)
VálaszTörlés