„Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. (…) Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már.” Miután az együttes tagjait bemutatta, e József Attila-sorokat rappelve jellemezte önmagát Bérczesi Róbert a Hiperkarma 2011. június 18-i fellépésének végén, a budapesti Orczy Parkban, a Világveleje Fesztivál leginkább várt koncertjén. Lehetne itt most részletes kritikán írni; sorra venni a dalokat – főleg klasszikusok hangzottak el, de négy új is (ebből három már kiforrott, kész: ősszel jön a harmadik lemez) -, kitérni a piknikhangulatú, családbarát környezetre (a Zsubori család teljes létszámmal képviseltette magát), az egyszerűségében is hatásos vizualitásra, az allűrmentesen közvetlen színpadi jelenlétre, a profi hangosításra, vagy akár a méregdrága sörre, ám mindezt most hagyjuk. Legyen elég csak annyi: Magyarország egyik legprogresszívebb zenekara, a Hiperkarma, három és fél évnyi szünet - sőt, bizonyos értelemben teljes áramkimaradás - után egy minden dimenziójában tökéletes koncerttel tért vissza.A többi dob. Meg basszus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése