Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2011. október 9., vasárnap

Lábbelik #3

Lehűlt az idő, most már nem lehet a római mintákra készült szandálokban járni, valami zártabb cipőt kellene felvenni.

A boltokban találhatő mokaszin látszik a legelfogadhatóbbnak az átmeneti időszakra a csizmák előtt. Ezek a nőiek...

... ez pedig a férfinek készült. De miért is hívják ezt a típust mokaszinnak, hiszen tudomásom szerint ezek az igaziak:

Jó, jó tudom, mert könnyűek. Ez még nem volna elég hiszen más könnyű cipők is vannak, mégsem mokaszinok. Talán a szabása miatt, a külön fejbetét miatt! Igen, de ezzel nem tudok egyetérteni.

Nagy nehezen találtam -jobb oldalt- egy ilyet is. Az eredetiek ritka kivétellel egybeszabottak. Érdemes kipróbálni, egy újságpapírra rátéve a lábatok, próbáljátok meg úgy ráhajtogatni, hogy valamennyire felvegye a láb formáját. Óriási feladat ugye! A baloldali rajz a képen láthatónak a szabása, egyszerűen két talpforma adja meg az egy lábbelihez szükséges nagyságot.
Sokezer év telt el, mire eljutottunk a medvetalpból és lókönyökből -tényleg vannak ilyenek, egyszer szóbahozom ezeket is- készült lábbeliktől a láb térbeli formáját felvevő szabott darabokig.

Profi gondolkodásról ad számot ez a rajz is, sok próbálkozás után alakulhatott ki ez a szabásforma, egészen kb. a középkor közepéig fennmaradtak az ilyen típusúak. Például a sarokvarrás nem esik középre, hogy ne törje fel a lábat. Hozzájárul mindehhez, hogy nem volt minőségi különbség még a talp- és felsőbőr keménysége között.

A kedvenc darabom rajza -grafikailag is izgalmas-, bal oldalt a bemetszések a lábrakötözés során kinyílnak és felveszik a láb formáját. Emlékeztetőül, a régi neccszatyrok is ugynígy működtek. Nagyon nagy ötlet és anyagtakarékos is. A saját anyagából készült megkötővel lehet összefűzni.

A modern daraboknál hiányolom azért a gondolkodást, mintha sémára készült volna mindegyik, minimális változtatásokkal. Lehet, hogy ennek a modern technológia az oka?

Az 1860-as évek elején Drezdában Robert Knöfel dolgozta ki a geometriai alapokon nyugvó lábbeliminta tervezését. Így néz ki egy modern mokaszin szabásrajza.
Nem is tudom... most akkor fejlődtünk, vagy túlbonyolítjuk? Nem lehet könnyű dolga egy mai cipőtervezőnek.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon köszönjük az újabb beavatást. Sosem lehet tudni, nem kell-e majd egyszer értenünk ehhez is.
    (nem viccnek szántam).Folyamatosan szembesülünk a ténnyel, hogy a legtöbb mindennapos használati tárgyat sokkal előbb kitalálták, mint gondolnánk.
    Gyakran nem is a nagy fehér ember, hanem "primitívebb" kultúrák. (lásd Óceánia) Az eredetiek gyakran szebbek is, mint, amiket mi most hordunk.(lásd még Torma mester a szandálokról)
    Én például egy 70-es évekbeli National Geographic címlapján perui indiánok lábán fedeztem fel szandálomat, amit idén úgy szerettem, keltettem vele rendszeresen feltűnést, pedig 9 euróért vettem tavaly a Deichmannban. Az indiánoké bőrből volt, az egyém farmerból.Uff én beszéltem.

    VálaszTörlés
  2. Valószínűleg te voltál ebben a cipőboltban az első fényképezőgépes turista. De nem az első adó- vagy fogyasztóvédelmi ellenőr...

    A farmerszandi valóban nagyon kúúúl volt!

    VálaszTörlés
  3. Én is elképzeltem, mit szólhattak az eladók, mikor neki álltál fényképezni ezeket a "szenzációs" topánkákat...

    VálaszTörlés
  4. Figyeltem, nehogy pánikot keltsek az eladók között. :-)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...