Inuitok

Írhattam volna címnek a közismert 'eszkimók'-at is, de azért haragudtak volna az érintettek, mert 'nyershúsevők' a jelentése, míg az önelnevezésük az 'inuit', azaz '(igazi) ember'. Az idei Országos Bőrműves Tábornak (20. évforduló) ők voltak a példaadói. Nagyjából i.e. 8000 körül vándoroltak mai lakóterületeikre, antropológiai alkatuk mongoloid, paleoszibériai nyelvet beszélnek. A kevés adat miatt kissé bonyolult a történelmük és kultúrájuk fejlődése, most annyit, hogy míg a létfenntartás miatt az anyagi, tárgyi kultúrájuk igen fejlett, addig társadalmi szervezetük és hitéletük igencsak a kezdeteknél tart.
Az egyik legjobb példa erre az eszkimó éneklési mód a 'torok ének', érdemes meghallgatni Tanja Tagaq előadását. Mi is énekléssel, hasonlóan kezdtük, hogy a hallgatók elfelejthessék konvencióikat és kimozduljanak a mai világ kötöttségeiből. Igazi meglepetés volt. Levetítettük a 'Nanook az eszkimó' című filmet (több mint egy óra!), szintén megdöbbentő volt mindenki számára. Bemutatom Nyla-t, Nanook feleségét (kettő volt neki), az egyik gyermekével.

Nem tudom hogyan állnak a régészek a néprajzi párhuzamokkal. Az egyik példa a paleolitikus kőeszközök lehetnek, amelyek megtalálhatók az eszkimó kultúrában. A régészeti kiállításokon csupasz kőpengéket látunk, holott a befoglalás, a nyelezés természetes, ez általában kimarad. A modern designerek megirigyelhetik a jellemző, funkcionális formaképzést, a kézhez, ujjakhoz igazodó, a használatot maximálisan segítő megoldásokat. A képen a kislány -és ez biztos- a női kés az 'ulu' láthatóan hozzáértő használatával van elfoglalva. Ez a típus olyan letisztult forma, hogy a negyed- és félhold kés mind a mai napig használatban van a szíjgyártóknál.
Az előadások során 13 példát számoltunk meg, amelyeket az európai, amerikai civilizációk az eszkimóktól vettek át. Közismert a kajak és az anorák (minkét szó eszkimó eredetű), az előbbi bőrrel borított, utóbbi számos változatban található meg, hidegben nincs ennél praktikusabb viselet. Készült fókabőrből és -prémből, tollas madárbőrből és bélből! Lássunk példát ez utóbbira, nem állok messze attól, hogy az egykori 'orkán' kabátot innen eredeztessem.

Azért, hogy a munka haladhasson, hogy inspirálja az anyag a hallgatókat, még itthon kicsereztem 10 méter marhabelet és három disznóhólyagot háromféle cserzési móddal. Ne tessenek húzni az orrokat, csak a kolbászra, szalámira, disznósajtra tessék gondolni, amelyeknél az anyag használata hasonló, többezer (!) éves múltra tekinthet vissza. A szabásmódról csupán annyit, hogy a bélcsíkok adta lehetőségeket sokféle módon használják ki. Elsősorban a világos-sötét kontrasztra hívnám fel a figyelmet, a legkorábbi munkáknak ez a jellemző sajátsága, a befogott kis szőrcsomók, fonalbojtocskák játékos használata is az alapvető esztétikai igényeknek tesznek eleget.

Bizton állítom, hogy a divat a nővel együtt született. Ez alól az eszkimók sem kivételek. Nyáron -gondolom van vagy plusz három fok- a 'forrónadrág' és a fókaszőrméből készült zoknis térdcsizma (innen ered a mai hótaposók betétes megoldása) között kilátszik a combjuk egy része. A fejviselet is jellemzően egy alapformából kiindulva mindenkinél más.

Az, hogy a divatvonalak a praktikusság mellett mennyire dominálnak a legjobb példa ez a karibu-eszkimó női viselet. Figyelmet érdemel a szélesített váll, a felül bővített nadrág, a hátul túllógó ruharészt leüléskor maguk alá hajtják nehogy felfázzanak. A szabásformák egyenértékűek, sőt néhol meghaladják a modern, mai megoldásokat. Szintén alapvető esztétikai megoldás a sötét-világos kontraszt használata a viseletdarabokon.

Az idő kevés lévén az alkotásra, arra biztattam a hallgatókat, hogy a kisebb tárolótípusok közül válasszanak, egyszerűbb öltésformákból készített díszítő sorokat, kis fonal vagy szőrme bojtokat, szegést tegyenek rájuk, használják a sötét-világos kontrasztot és a jellemző, kicsi, néhány milliméteres bőrdarabkából összeállított bőrmozaikot (a képen jobb alul). A kis erszény már valószínű újkori hatás, a díszítése azonban jellemzően eszkimó. A bélből készült kis tároló sokakat megihletett. A példákhoz nagyon jó kiegészítő anyagot hozott más is, így volt miből válogatni.

Kevés tárgy lett teljesen kész, mégis a félkészek is jól mutatják a képen, hogy a jó példák milyen hatással voltak a munkákra.
Az alkotótábor egyébként kitűnő légkörben zajlott, bárki bármikor kész volt a huncutságra, szójátékra, tréfára, nevetésre, nem is tudom, mindent eltanulnak az embertől...
Az, hogy a mai világ bonyolultságával, átláthatatlanságával ellentétben szembesülni lehetett egy világos gondolkodású, átlátható kultúrával, hálás feladat volt az előadónak és inspiráló élmény a hallgatóknak. Az ősi és kortárs kultúrák találkozására az említett Tanja Tagaq és a Kronos Quartet közös előadása az egyik legjobb példa, amely elhangzott a tábor műsorában is, tessenek belehallgatni.
Azóta néhány visszajelzésből a fogadtatás kiderült. Például: " ...a vártnál is sokkal jobban éreztem magam a táborban, nem is gondoltam, hogy ez az idei téma ennyire felvillanyozó lesz Mindannyiunknak! Jó volt látni, hogy a Laci bácsi is mennyire örült ennek." Másik: "...rendkívüli volt ez a tábor! Mindannyian így éltük meg, esténként erről beszélgettünk! Valószínűleg belejátszik a dologba, hogy a tőlünk időben is térben is ennyire távoli kultúra tükröt tartott elénk." Háát, majdnem zavarba jöttem, nem szoktam dicséretet adni és kapni, ha rendben van akkor jó, de valóban meglepetés volt. Köszönet a szervező(k)nek, a tanártársaknak és a hallgatóknak, hogy így sikerült, nem is tudom felül tudjuk-e múlni jövőre, Közép-Ázsiával.

Utószó: A képek között a közlési jogok problémái miatt nem szerepelnek a Néprajzi Múzeum tárgyai. Kelet- és Közép-Európában egyedülálló grönlandi eszkimó gyűjteményt őriz, amelyet 1900-ban vásároltak a Párizsi Világkiállításon. A tárgyak között bőrrel borított kajak teljes felszerelésével, anorákok, fókabőr és bélből készült is, harpuna és eszközök és így tovább szerepelnek szép számmal.