Főleg a lányoknak szánom a folytatást, de azért a fiúknak is érdekes lehet. Egy nagy bevásárlóközpont cipőboltjában láttam az alábbi szandálokat:
Illetve, nem is tudom, igazán nem jó a terminológia, mert boka fölé érnek és elvileg akkor már nem szandálok. Azért ne legyünk ilyen szigorúak szakmailag, vannak olyan szellősek, mint a szandálok. Mindegyiknek a római lábbelik voltak az előképei. A kinagyított darab különösen egy régi szobron láthatóra hasonlít.
A különbség azonban abban van, hogy az eredeti, mint egy kifejlett kultúra darabja az anyag sajátosságainak jobban eleget tesz. A nyelve dombornyomott, egybeszabott (!) és fűzőszíjjal záródik. Az újabb ezzel szemben kissé csicsás nyelvű, szíjakból áll össze, amelyet fém nittekkel ütöttek össze és csatos. Lényegi különbségek, még lehetett volna tovább foglalkozni vele, nem tudom mennyire tetszik majd a vevőknek.
Néhány régi ábrát a kidolgozottakból is hadd mutassak. Ennek a neve 'caligae', sok régészeti lelet mellett a szobrokon, rajzokon aránylag gyakran előfordul. Használták a légionáriusok is, ez azonban valamely tisztségviselőé lehetett.
A másik a 'calcei', a zárt, már inkább cipőszerű viselet. Mellette egy nem is tudom 'soleae' vagy caliga, de szerintem inkább az előbbi, csodálatosan megoldott záródással. A fűző elöl-középen rögzített, ezt kiemeltem egy kicsit sötétebb árnyalattal. Úgy gondolom egy az egyben megállná ma is a helyét.
Kiterítve jól látszik, hogy egybeszabták ki ezt a caligát, azután kapott egy talpat és egy erősebb belső-talpat. Nem lehetett valami anyagtakarékos megoldás, ez azonban akkor kevésbé volt szempont. Igazán kimódolt szabás, a láb formáját jól felveszi, amelyet meglehetősen nehéz megoldani.
A talpak kopásállóságát 'bakancsszegekkel' javították, meglepő formákban ütötték fel, a praktikustól egészen a virágornamentikáig és svasztikáig sokminden előfordul.
Egy dícséretes, anyagszerű megoldás és még aránylag anyagtakarékos is. A középvonalban végigfutó fűzésmód tudomásul veszi az anyag sajátosságait, de hogy miért kellett az anyagtól idegen fémes festéket rávinni..., de mint tudjuk a divat kiszámíthatatlan.
Végül az egyik kedvenc, eredeti leletek alapján rekonstruált caliga. Figyelemre méltó a lábujjak közötti szálvezetés, amelyet azonban a modern változat már nem vett át. Igazán kíváncsi vagyok, lesz-e divat valamelyik mai darabból. A meleg itt van, szandált kell venni, de vajon milyet?
Illetve, nem is tudom, igazán nem jó a terminológia, mert boka fölé érnek és elvileg akkor már nem szandálok. Azért ne legyünk ilyen szigorúak szakmailag, vannak olyan szellősek, mint a szandálok. Mindegyiknek a római lábbelik voltak az előképei. A kinagyított darab különösen egy régi szobron láthatóra hasonlít.
A különbség azonban abban van, hogy az eredeti, mint egy kifejlett kultúra darabja az anyag sajátosságainak jobban eleget tesz. A nyelve dombornyomott, egybeszabott (!) és fűzőszíjjal záródik. Az újabb ezzel szemben kissé csicsás nyelvű, szíjakból áll össze, amelyet fém nittekkel ütöttek össze és csatos. Lényegi különbségek, még lehetett volna tovább foglalkozni vele, nem tudom mennyire tetszik majd a vevőknek.
Néhány régi ábrát a kidolgozottakból is hadd mutassak. Ennek a neve 'caligae', sok régészeti lelet mellett a szobrokon, rajzokon aránylag gyakran előfordul. Használták a légionáriusok is, ez azonban valamely tisztségviselőé lehetett.
A másik a 'calcei', a zárt, már inkább cipőszerű viselet. Mellette egy nem is tudom 'soleae' vagy caliga, de szerintem inkább az előbbi, csodálatosan megoldott záródással. A fűző elöl-középen rögzített, ezt kiemeltem egy kicsit sötétebb árnyalattal. Úgy gondolom egy az egyben megállná ma is a helyét.
Kiterítve jól látszik, hogy egybeszabták ki ezt a caligát, azután kapott egy talpat és egy erősebb belső-talpat. Nem lehetett valami anyagtakarékos megoldás, ez azonban akkor kevésbé volt szempont. Igazán kimódolt szabás, a láb formáját jól felveszi, amelyet meglehetősen nehéz megoldani.
A talpak kopásállóságát 'bakancsszegekkel' javították, meglepő formákban ütötték fel, a praktikustól egészen a virágornamentikáig és svasztikáig sokminden előfordul.
Egy dícséretes, anyagszerű megoldás és még aránylag anyagtakarékos is. A középvonalban végigfutó fűzésmód tudomásul veszi az anyag sajátosságait, de hogy miért kellett az anyagtól idegen fémes festéket rávinni..., de mint tudjuk a divat kiszámíthatatlan.
Végül az egyik kedvenc, eredeti leletek alapján rekonstruált caliga. Figyelemre méltó a lábujjak közötti szálvezetés, amelyet azonban a modern változat már nem vett át. Igazán kíváncsi vagyok, lesz-e divat valamelyik mai darabból. A meleg itt van, szandált kell venni, de vajon milyet?
Hiába, mindenből az eredeti a legjobb! Ha divattervező lennék, pofátlanul másolnám ezeket a jól kifundált antik modelleket. Ez az utolsó még gumiszandálnak is szuper lenne a vizisünös Adriára!
VálaszTörlésMegint szórakozva okulunk, nagy vagy Laci!