Amióta felfedeztem magamnak a szürrealizmust, időről időre más művészekre fókuszálok. Gondolom, ezzel nem állok egyedül. Dali szokott mindenkinek az első lenni, aztán felfedezzük Mirót, Chiricot, Max Ernst-et, talán Meret Oppenheim-ot és Yves Tanguyt is, de Magritte-ot biztosan.
René Magritte hűvös távolságtartása és hihetetlen precizitása tartja fogva képei nézegetőjét. A híres belga tényleg öltönyben nyakkendőben, lelkiismeretes hivatalnok gondosságával alkotta képeit - tapasztaltuk döbbenten egy 1995-ben a művész privát fotóalbumából rendezett kiállításon a brüsszeli Bozart-ban. Ez a merevségnek tűnő, már már klinikaian steril, vizsgálódó megközelítés flamand sajátosság lehet? -tépelődtem, mikor Luc Tuymans felbukkant a látómezőmben. Tuymans
képeit nézve hideg borzongás fogja el a nézőt. Témáit újságok fotóiból, filmekből meríti, a rosszemlékű történelmi helyszíneket, kétes hírű alakokat, visszafogott színekkel, áttetsző olajképekbe transzformálja.
Hideg és cinikus -mondják sokan, lenyűgőző -sóhajtanak kedvelői.
Akiket valami mágia miatt nem ereszt Tuymans, képeit ellenben nem szívesen nézegetnék esténként a nappaliban, Michaël Borremanst talán jobban fogják kedvelni.
Zárása előtt egy nappal zuhantunk be a flamand festőművész Stuttgartban rendezett Szakállt enni című kiállítására. A keveset sejtető, kissé fantáziátlanul tipografált plakát mellett sokszor elmentünk a múlt hónapban és hogy a kiállítást mégse hagytuk ki, egyes egyedül egy lelkes kritika elolvasásának köszönhető. És igen..., a hűvösség azonos tőről fakad, ez a pillantás azonban már nem a formalinszagú bogárgyűjtő vizsgálódó tekintete, hanem a modellvasút építőé, aki miután kész a táj, odaadó figyelmét a terepasztal lakóinak megalkotásának szenteli.
Rabulejtően szépek ezek a festmények. Borremans képein tervezőasztal fölé hajoló alkotók dolgoznak odaadóan egy új bolygó lakóin.
Tudni akarjuk, életet és tudást sugároznak-e a professzorok a szemekbe, vagy épp ellenkezőleg. Szebb lesz és okosabb-e a nép, akiket a nagy alkotó tervez ide, vagy csak végrehajtják majd a parancsokat?
Az itt látható Uszoda egy rajzsorozat része, melynek
N.Y.C. 24th September 2030 című darabja volt rám a legnagyobb hatással. Hogy osztjátok-e a véleményemet, hamarosan megvitathatjuk, az anyag ugyanis útban van Budapest felé és május 14-től a Műcsarnokban látható.
Ha pedig akkortájt ezt az alakot látjátok a Városligeti tó körül bóklászni, ő Michaël Borremans.
képeit nézve hideg borzongás fogja el a nézőt. Témáit újságok fotóiból, filmekből meríti, a rosszemlékű történelmi helyszíneket, kétes hírű alakokat, visszafogott színekkel, áttetsző olajképekbe transzformálja.
Hideg és cinikus -mondják sokan, lenyűgőző -sóhajtanak kedvelői.
Akiket valami mágia miatt nem ereszt Tuymans, képeit ellenben nem szívesen nézegetnék esténként a nappaliban, Michaël Borremanst talán jobban fogják kedvelni. Zárása előtt egy nappal zuhantunk be a flamand festőművész Stuttgartban rendezett Szakállt enni című kiállítására. A keveset sejtető, kissé fantáziátlanul tipografált plakát mellett sokszor elmentünk a múlt hónapban és hogy a kiállítást mégse hagytuk ki, egyes egyedül egy lelkes kritika elolvasásának köszönhető. És igen..., a hűvösség azonos tőről fakad, ez a pillantás azonban már nem a formalinszagú bogárgyűjtő vizsgálódó tekintete, hanem a modellvasút építőé, aki miután kész a táj, odaadó figyelmét a terepasztal lakóinak megalkotásának szenteli.
Rabulejtően szépek ezek a festmények. Borremans képein tervezőasztal fölé hajoló alkotók dolgoznak odaadóan egy új bolygó lakóin.
Tudni akarjuk, életet és tudást sugároznak-e a professzorok a szemekbe, vagy épp ellenkezőleg. Szebb lesz és okosabb-e a nép, akiket a nagy alkotó tervez ide, vagy csak végrehajtják majd a parancsokat?Az itt látható Uszoda egy rajzsorozat része, melynek
N.Y.C. 24th September 2030 című darabja volt rám a legnagyobb hatással. Hogy osztjátok-e a véleményemet, hamarosan megvitathatjuk, az anyag ugyanis útban van Budapest felé és május 14-től a Műcsarnokban látható.
Ha pedig akkortájt ezt az alakot látjátok a Városligeti tó körül bóklászni, ő Michaël Borremans.
Tenyleg hatborzongatoak ezek a kepek! Koszi az otletet, remelem a brusszeli Bozar-ba mi is hamarosan ellatogathatunk:)
VálaszTörlésNa, ezt megnézem! Nem az én stílusom, de ne legyen az ember önmagábazárva. :-)
VálaszTörlés