Régóta használom Leonard de Vries: Furcsa találmányok (Budapest, 1982) c. könyvét a benne lévő nagyon érdekes képek miatt. Kiderült nem csak én, hanem a mail art világából többen is, sőt a képeiből készült csomagolópapírral is találkoztunk már.
Mindezek ellenére nem tűnt fel egy fényírdai műterem képe, amelyet az alcímet adó Hoffmann Ignác mohácsi (1873) fényképész szóhasználata szerint 'üvegszalonnak' is lehet nevezni. Az igazi neve azonban napfényműterem. Ezek után a képet (1888) nézve rögtön érthető a név, nincsenek lámpák. A legkorábbi, kb. 1860-70 körül kialakított műtermek teteje és egyik oldalfala üvegből készült, különböző elhúzható függönysorokkal. Sőt, figyelemreméltók az állványra szerelt fényvisszaverő, derítő lapok is.
A képet nézve eszembe jutott a Néprajzi Múzeum 2007-ben rendezett kiállítása: Képgyártó dinasztia Székelyudvarhelyen. A Kováts-napfényműterem száz éve, és az ugyanilyen címmel megjelent katalógusa, amely a teljes kiállított fotóanyagot és a kíváló szöveget tartalmazza 235 oldalon, Fogarasi Klára rendezésében és tollából. A képen sincs lámpa még, pedig 1920-körül készült a felvétel. A 'szalon' kifejezés a berendezésből ítélve valóban illik rá.
A műteremről 2005-ben, már digitálisan készült képen a háttér és a polgári fotózáshoz szükséges installáció még mindig megvan. Ilyen volt még egy teljes székely szoba bútorzata, festett téli és nyári, erdei stb. hátterek. Közel volt a piachoz a helyiség, így bizton számíthatott a mester a megrendelésekre.
Egy ismeretlen időben készült kép egy napfény-műteremről, Al. Florescu, Románia helyről. A függönyök a lámpák miatt mintha már elnyűttek lennének, de a derítés és a háttér nagyszerűen működik. A letakart óriási fényképgépet azért szívesen megnézném közelebbről. Az összegyűjt(ött)hető háttérképek -kedvelem a naivitásukat- alapján szerintem sok régi fotó beazonosítható lenne. Majd' elfelejtettem, a Mai Manó Házban is van napfényműterem, Szegeden szintén és Kézdivásárhelyen is.
A Kováts Fénykép Műterem használta néhány fotóhátlap. Ezek és a fotók alapján a gyűjtők érdemesnek fogják találni talán a megjelent kötetet is forgatni.
A több generáció munkáját végigkísérő katalógus egy család, egy műterem, egy környezet igazi kultúrtörténete. A kedvenc képemet mutatom meg végül -talán ismerős lehet többeknek is-, használtam már én is, Zsuzsa is különböző formában.
A tavasztündér-jelmez amúgy is aktuális. A kicsi lány kisugárzásából ítélve ez a kedves jókedély nála bizonyára megmaradt... nem csak fotón.
Mindezek ellenére nem tűnt fel egy fényírdai műterem képe, amelyet az alcímet adó Hoffmann Ignác mohácsi (1873) fényképész szóhasználata szerint 'üvegszalonnak' is lehet nevezni. Az igazi neve azonban napfényműterem. Ezek után a képet (1888) nézve rögtön érthető a név, nincsenek lámpák. A legkorábbi, kb. 1860-70 körül kialakított műtermek teteje és egyik oldalfala üvegből készült, különböző elhúzható függönysorokkal. Sőt, figyelemreméltók az állványra szerelt fényvisszaverő, derítő lapok is.
A képet nézve eszembe jutott a Néprajzi Múzeum 2007-ben rendezett kiállítása: Képgyártó dinasztia Székelyudvarhelyen. A Kováts-napfényműterem száz éve, és az ugyanilyen címmel megjelent katalógusa, amely a teljes kiállított fotóanyagot és a kíváló szöveget tartalmazza 235 oldalon, Fogarasi Klára rendezésében és tollából. A képen sincs lámpa még, pedig 1920-körül készült a felvétel. A 'szalon' kifejezés a berendezésből ítélve valóban illik rá.
A műteremről 2005-ben, már digitálisan készült képen a háttér és a polgári fotózáshoz szükséges installáció még mindig megvan. Ilyen volt még egy teljes székely szoba bútorzata, festett téli és nyári, erdei stb. hátterek. Közel volt a piachoz a helyiség, így bizton számíthatott a mester a megrendelésekre.
Egy ismeretlen időben készült kép egy napfény-műteremről, Al. Florescu, Románia helyről. A függönyök a lámpák miatt mintha már elnyűttek lennének, de a derítés és a háttér nagyszerűen működik. A letakart óriási fényképgépet azért szívesen megnézném közelebbről. Az összegyűjt(ött)hető háttérképek -kedvelem a naivitásukat- alapján szerintem sok régi fotó beazonosítható lenne. Majd' elfelejtettem, a Mai Manó Házban is van napfényműterem, Szegeden szintén és Kézdivásárhelyen is.
A Kováts Fénykép Műterem használta néhány fotóhátlap. Ezek és a fotók alapján a gyűjtők érdemesnek fogják találni talán a megjelent kötetet is forgatni.
A több generáció munkáját végigkísérő katalógus egy család, egy műterem, egy környezet igazi kultúrtörténete. A kedvenc képemet mutatom meg végül -talán ismerős lehet többeknek is-, használtam már én is, Zsuzsa is különböző formában.A tavasztündér-jelmez amúgy is aktuális. A kicsi lány kisugárzásából ítélve ez a kedves jókedély nála bizonyára megmaradt... nem csak fotón.
A Fényirda az egy földrajzi hely, vagy arra utal, hogy fénnyel írnak ott?
VálaszTörlésSzegény tavasztündérről már annyi bőrt húztunk le illetve épp ellenkezőleg; annyi réteget raktunk már rá, hogy teljesen újnak hat így "pucérságában".