Egy formabontó bejegyzésre készülök. Illetve ilyesminek volt már előzménye a sajnos megszűnt Arnolfini KépíróKör oldalain. Az, hogy péntek 13-a van csak utólag konstatáltam, nem ezért lett érdekes ez a fura rövid délután.
A kiindulópont Gergő fiam szülinapja volt, amit egy kínai kajáldában és egy parkban tartottunk meg kivételesen. Éppen jóllakottságáról panaszkodott, amikor egy hozzáillő kedves társra akadt. A szobor egész közel van a Szent István bazilikához.
Mivel naplóról van szó, nem hagyhatom ki a képet, időnként készítek fotókat a Susannicon blogra, ahol megy egy sorozatom a portálokról. Ott majd visszatérünk erre a modern, kiváló megoldásra.
Jót lehetne vitatkozni a street artról. Egyrészt azért foglalkozom velük, mert kíváncsi vagyok, ez azonban kevés, másrészt mert időnként talál az ember igazán érdekes munkákat, tehetséges embereket, jó ötleteket, végül mert a mindennapok megnyilatkozásai, melynek káros oldalait valahogy fel kellene oldani.
A művészi oldalra ez a két kép a legjobb példa (a volt Balettintézet oldalánál), valaki mesteri szinten oldott meg néhány képet egy átalakítás alatt álló bolt kirakatait takaró táblákon. Még ötleteim is vannak, ki lehetett. Ez igazán a hétköznapok művészete, amellyel annyira szimpatizálok. Kár, hogy így elvész az értéke. Jó kis ellentmondás.
Találkoztam 'hiva-talos' street arttal is. A fal hulló részeit nem is vakolták újra, ahogy volt ráfestettek. Feltűnően üdítő látvány, rajtam kívül többen fotózták. Számomra még érdekesebb, hogy itt egy leaszfaltozott focipálya volt, ahol néhány évtizeddel ezelőtt rúgtam a labdát, mint a Minőségi Szűcs Ktsz. tagja.
A politika sem maradt ki. Nem vagyok egy politikus alkat, de méltányolom. Belőlem vagy a béke nagykövete, vagy hősi halott forradalmár lehetett volna.
Tulajdonképpen az Ernst Múzeumba igyekeztem a Derkovits Ösztöndíjasok kiállítását megnézni. Erről a napokban talán be is számolok. Valószínű e bejegyzéshez is hozzájárult az, amivel ott átitatódtam.
Míg a cigimet elszívtam örömmel vettem észre, hogy szemben a régi WC-t milyen szépen felújították, már nagyon kevés maradt belőlük.
Hazafelé a metrón, nem sok boldog, kiegyensúlyozott arcot láttam. A made for your home feliratú 'hord-táska' azért elindított bennem néhány gondolatot, az egyik az volt, hogy ezt a délutánt meg kellene otthon írni. A másikat nem mondom meg, túl fiatal hozzám.
A kiindulópont Gergő fiam szülinapja volt, amit egy kínai kajáldában és egy parkban tartottunk meg kivételesen. Éppen jóllakottságáról panaszkodott, amikor egy hozzáillő kedves társra akadt. A szobor egész közel van a Szent István bazilikához.
Mivel naplóról van szó, nem hagyhatom ki a képet, időnként készítek fotókat a Susannicon blogra, ahol megy egy sorozatom a portálokról. Ott majd visszatérünk erre a modern, kiváló megoldásra.
Jót lehetne vitatkozni a street artról. Egyrészt azért foglalkozom velük, mert kíváncsi vagyok, ez azonban kevés, másrészt mert időnként talál az ember igazán érdekes munkákat, tehetséges embereket, jó ötleteket, végül mert a mindennapok megnyilatkozásai, melynek káros oldalait valahogy fel kellene oldani.
A művészi oldalra ez a két kép a legjobb példa (a volt Balettintézet oldalánál), valaki mesteri szinten oldott meg néhány képet egy átalakítás alatt álló bolt kirakatait takaró táblákon. Még ötleteim is vannak, ki lehetett. Ez igazán a hétköznapok művészete, amellyel annyira szimpatizálok. Kár, hogy így elvész az értéke. Jó kis ellentmondás.
Találkoztam 'hiva-talos' street arttal is. A fal hulló részeit nem is vakolták újra, ahogy volt ráfestettek. Feltűnően üdítő látvány, rajtam kívül többen fotózták. Számomra még érdekesebb, hogy itt egy leaszfaltozott focipálya volt, ahol néhány évtizeddel ezelőtt rúgtam a labdát, mint a Minőségi Szűcs Ktsz. tagja.
A politika sem maradt ki. Nem vagyok egy politikus alkat, de méltányolom. Belőlem vagy a béke nagykövete, vagy hősi halott forradalmár lehetett volna.
Tulajdonképpen az Ernst Múzeumba igyekeztem a Derkovits Ösztöndíjasok kiállítását megnézni. Erről a napokban talán be is számolok. Valószínű e bejegyzéshez is hozzájárult az, amivel ott átitatódtam.Míg a cigimet elszívtam örömmel vettem észre, hogy szemben a régi WC-t milyen szépen felújították, már nagyon kevés maradt belőlük.
Hazafelé a metrón, nem sok boldog, kiegyensúlyozott arcot láttam. A made for your home feliratú 'hord-táska' azért elindított bennem néhány gondolatot, az egyik az volt, hogy ezt a délutánt meg kellene otthon írni. A másikat nem mondom meg, túl fiatal hozzám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése