Ajánlom ezt a könyvet mindazok-
nak, akik szívesen olvasnak szépirodalmat az emberi kapcso-
latok bonyodalmasságáról. Számomra azért vált fontossá, mert -emlékeim szerint- még nem olvas-
tam olyan könyvet, amelyik ennyire érzékenyen, láttatóan mutatja meg, mit jelent anyának lenni. Azonosulni a vállalt szereppel, megkínlódni a nehézségeivel, időnként menekülni próbálni a megoldhatatlannak tűnő konfliktusok közül, és örülni, elfogadni a fiúkat olyannak, amilyenek.
Grossman a születéstől a növekedés különböző szakaszain át a kötelező katonaságig követi az anya hullámzó állapotait, érzelmi viszontagságait két fiával való kapcsolatának alakulásában. Nem szépít, nem idealizál, nem beszél mellé, szokatlanul nyitott és őszinte. Egy idő múlva az olvasó el is felejti, hogy egy férfi írja mindezt, aki két fiú apja, s gyászol is, hiszen egyikük életét vesztette 2006-ban a második libanoni háborúban.
Érzékletes tájleírások tarkítják a főszereplő nő vallomásait, aki nemcsak gyerekeiről, hanem élete két szerelméről is őszinte szembenézéssel beszél. Az asszony sorsa kamaszkorától szövődik egybe a két férfiével, akiknek a különbözőségeit és hasonlóságait remekül jellemzi a író.
Ami még nagyon fontos: a helyszín Izrael, amit végre nem politikusok torz szemüvegein és újságírók szövegelésein látunk, hanem a hétköznapok nehézségeit, ellentmondásait megélő, mérlegelő ember tapasztalatain keresztül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése