Lehűlt az idő, most már nem lehet a római mintákra készült szandálokban járni, valami zártabb cipőt kellene felvenni.
A boltokban találhatő mokaszin látszik a legelfogadhatóbbnak az átmeneti időszakra a csizmák előtt. Ezek a nőiek...
... ez pedig a férfinek készült. De miért is hívják ezt a típust mokaszinnak, hiszen tudomásom szerint ezek az igaziak:
Jó, jó tudom, mert könnyűek. Ez még nem volna elég hiszen más könnyű cipők is vannak, mégsem mokaszinok. Talán a szabása miatt, a külön fejbetét miatt! Igen, de ezzel nem tudok egyetérteni.
Nagy nehezen találtam -jobb oldalt- egy ilyet is. Az eredetiek ritka kivétellel egybeszabottak. Érdemes kipróbálni, egy újságpapírra rátéve a lábatok, próbáljátok meg úgy ráhajtogatni, hogy valamennyire felvegye a láb formáját. Óriási feladat ugye! A baloldali rajz a képen láthatónak a szabása, egyszerűen két talpforma adja meg az egy lábbelihez szükséges nagyságot.
Sokezer év telt el, mire eljutottunk a medvetalpból és lókönyökből -tényleg vannak ilyenek, egyszer szóbahozom ezeket is- készült lábbeliktől a láb térbeli formáját felvevő szabott darabokig.
Profi gondolkodásról ad számot ez a rajz is, sok próbálkozás után alakulhatott ki ez a szabásforma, egészen kb. a középkor közepéig fennmaradtak az ilyen típusúak. Például a sarokvarrás nem esik középre, hogy ne törje fel a lábat. Hozzájárul mindehhez, hogy nem volt minőségi különbség még a talp- és felsőbőr keménysége között.
A kedvenc darabom rajza -grafikailag is izgalmas-, bal oldalt a bemetszések a lábrakötözés során kinyílnak és felveszik a láb formáját. Emlékeztetőül, a régi neccszatyrok is ugynígy működtek. Nagyon nagy ötlet és anyagtakarékos is. A saját anyagából készült megkötővel lehet összefűzni.
A modern daraboknál hiányolom azért a gondolkodást, mintha sémára készült volna mindegyik, minimális változtatásokkal. Lehet, hogy ennek a modern technológia az oka?
Az 1860-as évek elején Drezdában Robert Knöfel dolgozta ki a geometriai alapokon nyugvó lábbeliminta tervezését. Így néz ki egy modern mokaszin szabásrajza.
Nem is tudom... most akkor fejlődtünk, vagy túlbonyolítjuk? Nem lehet könnyű dolga egy mai cipőtervezőnek.
Nagyon köszönjük az újabb beavatást. Sosem lehet tudni, nem kell-e majd egyszer értenünk ehhez is.
VálaszTörlés(nem viccnek szántam).Folyamatosan szembesülünk a ténnyel, hogy a legtöbb mindennapos használati tárgyat sokkal előbb kitalálták, mint gondolnánk.
Gyakran nem is a nagy fehér ember, hanem "primitívebb" kultúrák. (lásd Óceánia) Az eredetiek gyakran szebbek is, mint, amiket mi most hordunk.(lásd még Torma mester a szandálokról)
Én például egy 70-es évekbeli National Geographic címlapján perui indiánok lábán fedeztem fel szandálomat, amit idén úgy szerettem, keltettem vele rendszeresen feltűnést, pedig 9 euróért vettem tavaly a Deichmannban. Az indiánoké bőrből volt, az egyém farmerból.Uff én beszéltem.
Valószínűleg te voltál ebben a cipőboltban az első fényképezőgépes turista. De nem az első adó- vagy fogyasztóvédelmi ellenőr...
VálaszTörlésA farmerszandi valóban nagyon kúúúl volt!
Én is elképzeltem, mit szólhattak az eladók, mikor neki álltál fényképezni ezeket a "szenzációs" topánkákat...
VálaszTörlésFigyeltem, nehogy pánikot keltsek az eladók között. :-)
VálaszTörlés