Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2011. október 4., kedd

Utazás Óceániába

Ez még Budapest?-kérdezte álmélkodva a húgom, akit sikerült kirobbantani budai odújából, hogy elkísérjen minket a Néprajzi Múzeum aktuális kiállításának megnyitójára. A csodálatos napsütésben szerkesztőségünk kultúrantropológusának vezetésével bámulásztuk az Arany János utca és a Parlament közötti legszebb portálokat és felújított épületeket. Torma Laci évtizedekig a Néprajzi Múzeum főrestaurátoraként dolgozott, így az a nem mindennapi megtiszteltetés ért bennünket, hogy a "művészbejárón" át közelítettük meg az objektumot, ahol a szélrózsa minden irányából diszkrét üdvrivalgással ugrottak régi kolleginák az egykori főtanácsos nyakába.

A kiállítás anyagát Bíró Lajos (1856-1931) entomológus azaz rovartanász kalandvágyának és gyűjtőszenvedéjének köszönhetjük, aki egy sorsfordító antropológiai előadás után rovargyűjteményét pénzzé téve 1895 őszén elutazott Új -Guineába, hogy az ott élő törzsek életét tanulmányozza.
Az, hogy az anyag most közönség elé kerülhetett,  a francia Richard de Unger úrnak köszönhető, aki bőkezűen támogatja Biró Anna (rövid i-vel, "csak" névrokon) avatott tárlatát és a tárgyak alapos restaurálását.

Amikor megláttam a kiállítás meghívóját, rögtön egy régi Kate Moss fotó jutott eszembe, aztán irtózatos szenvedélyem a törzsi ékszerek iránt, ami mit sem csillapodott azóta, hogy elkészítettem első tollas fülbevalómat és spárgából, kagylókból, tenger koptatta agyagdarabokból meg Fimo gyurmából barkácsolt nyakbavalóimat.
Új-Guineában a kutya áldozati állat volt s szemfogaikat fantasztikus nyakékekbe dolgozták- tudjuk meg életem legérdekesebb kiállításmegnyitójától, Vargyas Gábortól, aki olyan szórakoztatóan mesél a magyar utazóról, hogy Indiana Jones kalandjai unalmas turista utaknak tűnnek Bíró Lajos élményei mellett, aki kazuár tojást keltett ki az ágyában és egy kompon utazva civillizációs termékekért cserébe levághatta és magával vihette egy pápua impozáns szakállát.


A munkák megóvása érdekében a teremben uralkodó félhomály miatt nem is kísérleteztem a fényképezéssel, így csak Laci vaku nélkül készült misztikus fotójával és a Néprajzi Múzeum honlapján talált képpel próbálok mindenki meggyőzni, hogy látogasson el a Kossuth térre.

A Néprajzi Múzeum állami támogatása idén szintén tizedelés áldozatául esett. A múzeum raktárában rejlő felülmúlhatatlan kultúrális értékek folyamatos ápolást és odafigyelést igényelnek, amiknek hasznával ugyan nem lehet államadósságot kifizetni, de ha elvesznek, elveszik velük az emberiség kollektív emlékezete, amit nem hoz már vissza semmi.
Ezen el kéne gondolkozni a tér túloldalán egy másik szépen felújított épületben dolgozó köztisztviselőknek is.


1 megjegyzés:

  1. Kiváló! :-) Ajánlom mindenkinek, élmény volt. Engedtessék meg nekem egy idézet Bíró Lajostól: "Mennyire nem olyan a természeti ember, a >vadember<, mint ahogy odahaza elgondoljuk! Milyen hamisan, mondhatni, otrombán ítéljük meg a kőkorszakbeli ember műveltségét, erkölcsét és tehetségeit s bennük saját őseinket! Leszállítjuk őket az állatiság színvonalára, hogy magunkat annál magasabban állónak láthassuk! Kicsiny társadalmuk minden elméletet megcsúfol, mert van köztük erkölcs és szeretet vallás nélkül, rend és béke törvények és rendőrség nélkül, szabadság őrök nélkül." (1899. In: Messzi népek magyar kutatói. Gondolat, Budapest 1978.)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...