Eredeti kontra hamisítvány, avagy a szépség vagy a piaci érték számít?

A napokban ért véget a háború utáni Németország legnagyobb festményhamisítási pere.

Wolfgang Beltracchi három társával együttműködve felépítette felesége nagyapjának fiktív gyűjteményét és 53, huszadik századira datált művet bocsátott piacra, többek között Max Pechstein, Fernand Leger, André Derain, Heinrich Campendonk és Max Ernst stílusában.
A zseniális hamisítók nem végeztek félmunkát; családi fotókat is készítettek, ahol a háttérben eredetik lógnak a falon, a nagymamát a képen pedig az unoka, Beltracchi felesége személyesítette meg.

Forrás: Süddeutsche Zeitung

Mindenki lépre ment. A képek milliókért keltek el a világ nagy árverésein.
Egyet mi is láttunk eredetiként 2010 tavaszán a Würth Gyűjtemény Max Ernst kiállításán Schwäbisch Hallban.

Forrás:FAZ


Míg a huszadik század nagy gyűjteményeinek anyagát, Peggy Guggenheimét New Yorkban és Velencében, Heinz Berggruenét Berlinben, vagy a francia Maeght család illetve a svájci Beyeler familia múzeumát valódi, a kortárs művészet iránti olthatatlan szenvedély terelte egybe, a mai gyűjtők többsége anyagi befektetésnek tekinti egy Picasso, Van Gogh vagy Gerhard Richter kép megszerzését és birtoklását. Orosz oligarchák, kínai üzletemberek küldik szakértőiket egy egy Sotheby´s vagy Christie´s árverésre, hogy aztán a zsákmányt egyedül nézegessék, raktározzák otthon vagy cseréljék alkalmasint egy másikra. Mint egy luxusautót vagy tengerparti ingatlant. Ha arra gondolok, hogy van Gogh egyetlen képet sem adott el életében, most meg senki sem tudja, hol lehet Dr. Gachet portréja, amely 1990-ben 75 millió dollárért kelt el s veszett - a nyilvánosság számára -nyoma, azt kell mondanom, hogy jelentős változáson ment keresztül a képzőművészet társadalmi szerepe a huszonegyedik században.

Forrás: Wikipedia

A közvélemény ennek megfelelően nagy érdeklődéssel követte a pert s vette elégtétellel tudomásul a relatív egyhe ítéletet. Beltracchi 5 évet, felesége 4-et, társai 2-2 évet kaptak.
Beltracchi odadással hamisított.

Csak olyan képeket csinált, amik szerinte hiányoztak az adott festők életművéből.

 Kalapos akt (Triton Alapítvány, New York) a ´la Kees van Dongens
Fekvő akt, macskával a la Max Pechstein
Forrás: Süddeutsche Zeitung

 
Werner Spies, Max Ernst legnagyobb szakértője, a párizsi Pompidou Központ volt vezetője is több esetben szakmai vélménnyel támasztotta alá, hogy az Ernst-képek erdetiek. Nagyon sajnálom őt, szörnyű szégyen érte ezt a becsületes, alapos és nagy köztiszteletet élvező művészettörténészt, de ő is csak azt tudta mondani, hogy a hamisítványok rendkívüliek.
A képekre ilyen esetekben a törvény szerint, megsemmisítés vár. Ki kell őket vonni a forgalomból, nehogy újra bekerüljenek a műkereskedelem vérkeringésébe. Wolfgang Beltracchi a per végén felajánlotta, hogy a képeket kérésre utólag,- természetesen rendőrségi pecsét mellett- saját nevén szignálja.

A börtönben új sorozatba kezdett. Nehézfiúkról készít portrékat. Ezúttal a saját neve alatt.




Forrás: Süddeutsche Zeitung