Tegnap este elmentem Géczi János barátunk Múlik, egy regény esszéi című könyvének bemutatójára (Gondolat Kiadó) a Petőfi Irodalmi Múzeumba, amely a Vörös azaz Lotz teremben volt.
Előtte megvettem a kötetet, felütöttem mindjárt. Hihetetlen, de éppen a kollázsról szólt: "Amióta tehetem, az anyaggal foglalkozom. S azzal a sokféle textúrájú anyaggal, amelyet a művészet számára legintenzívebb módon a kollázs mint kezdetben technika, majd műfaj, s mára mint gondolkodási mód tematizált. Anyagkísérletekből állnak egybe napjaim,..". Hogy miért a meglepetés? Először mert a legkedveltebb általam is használt technika, másodszor, mert ő nyitotta meg a Plakát kollázsok kiállításomat, harmadszor pedig az autómban felejtve ott lapult egy kollázs, éppen ajándéknak szánva Jánosnak a megnyitóért. Sőt, még este elolvasva az első fejezetet feltűnővé vált az az alkotói módszer, ahogyan ezt a technikát az írásban használja, de ne szaladjunk ennyire előre.
Balról jobbra: Böröczki Tamás a kötet szerkesztője, Géczi János a szerző, Kovács Endre fotós, Reményi József Tamás kritikus
A rövid szerkesztői bevezetés után főleg a legutóbbi vitte a szót, sok érdekes, értékes gondolattal, némileg szakadozottan, ezért időnként elég nehéz volt követni. Gondolataiból jeleznék néhányat. Nem véletlenül használom a jeleznék szót, hiszen az egyik vonulat éppen János szemiológiai szemlélete volt. A jelek felfedezése és képzése, valamint vizsgálata, gazdag művelődéstörténeti háttérrel. A másik az organikus, természetközpontú, akár tudományos igényű ismeretek, ebbe beletartozik János kertjének építése, használata, flóra, fauna. Egyébként a kötetet fejezetenként éppen e kertben készült fotók tagolják Kovács Endrétől, amelyek sajnos a nyomtatás során elég sokat veszítettek kontrasztjukból.
Az elmondottak mellett szóba került a könyv fogalma, összefüggések János verseskötete, regénye és ezen esszék között. A legizgalmasabb egy idézet volt kínai étkezési élményből kiindulva a menta van a szamárban amely egy valós étek apropóján a szó és vele két fogalom a születés és teremtés együttesének öröme bomlott ki.
Nem illene még a kötet kapcsán személyes benyomásokról beszélni, hiszen csak az első fejezetet tudtam elolvasni este. Annyit azonban rögtön mondhatok, János azonnal merülésre, odafigyelésre, gondolkodásra késztetett. Hétköznapjainak megélése mind különös keresés, amelyek az egyéni és közösségi, a kultúrák, a tudás, az élmény, a lét összefüggéseit fogják össze. Összefoglalva jó este volt, számomra a szellemi közelség, rokonság nyugalma volt az inspiráló erő.
Egyszer már emlegettük -gondolom mindkettőnket erősen érintő- a tudósi és művészi lét boncolgatását, remélem sor kerül majd rá.
Előtte megvettem a kötetet, felütöttem mindjárt. Hihetetlen, de éppen a kollázsról szólt: "Amióta tehetem, az anyaggal foglalkozom. S azzal a sokféle textúrájú anyaggal, amelyet a művészet számára legintenzívebb módon a kollázs mint kezdetben technika, majd műfaj, s mára mint gondolkodási mód tematizált. Anyagkísérletekből állnak egybe napjaim,..". Hogy miért a meglepetés? Először mert a legkedveltebb általam is használt technika, másodszor, mert ő nyitotta meg a Plakát kollázsok kiállításomat, harmadszor pedig az autómban felejtve ott lapult egy kollázs, éppen ajándéknak szánva Jánosnak a megnyitóért. Sőt, még este elolvasva az első fejezetet feltűnővé vált az az alkotói módszer, ahogyan ezt a technikát az írásban használja, de ne szaladjunk ennyire előre.
Balról jobbra: Böröczki Tamás a kötet szerkesztője, Géczi János a szerző, Kovács Endre fotós, Reményi József Tamás kritikusA rövid szerkesztői bevezetés után főleg a legutóbbi vitte a szót, sok érdekes, értékes gondolattal, némileg szakadozottan, ezért időnként elég nehéz volt követni. Gondolataiból jeleznék néhányat. Nem véletlenül használom a jeleznék szót, hiszen az egyik vonulat éppen János szemiológiai szemlélete volt. A jelek felfedezése és képzése, valamint vizsgálata, gazdag művelődéstörténeti háttérrel. A másik az organikus, természetközpontú, akár tudományos igényű ismeretek, ebbe beletartozik János kertjének építése, használata, flóra, fauna. Egyébként a kötetet fejezetenként éppen e kertben készült fotók tagolják Kovács Endrétől, amelyek sajnos a nyomtatás során elég sokat veszítettek kontrasztjukból.
Az elmondottak mellett szóba került a könyv fogalma, összefüggések János verseskötete, regénye és ezen esszék között. A legizgalmasabb egy idézet volt kínai étkezési élményből kiindulva a menta van a szamárban amely egy valós étek apropóján a szó és vele két fogalom a születés és teremtés együttesének öröme bomlott ki.
Nem illene még a kötet kapcsán személyes benyomásokról beszélni, hiszen csak az első fejezetet tudtam elolvasni este. Annyit azonban rögtön mondhatok, János azonnal merülésre, odafigyelésre, gondolkodásra késztetett. Hétköznapjainak megélése mind különös keresés, amelyek az egyéni és közösségi, a kultúrák, a tudás, az élmény, a lét összefüggéseit fogják össze. Összefoglalva jó este volt, számomra a szellemi közelség, rokonság nyugalma volt az inspiráló erő.
Egyszer már emlegettük -gondolom mindkettőnket erősen érintő- a tudósi és művészi lét boncolgatását, remélem sor kerül majd rá.
... negyedszer: Géczi János készít valódi kollázsokat is: János Géczi
VálaszTörlésAhogyan könyveiben a szavakat és korokat illeszti, hordja egymásra, képzőművészeti munkáiban is ezt a módszert alkalmazza. Egyszer kollázsiszta, mindig kollázsiszta. Kutatja és feldolgozza a zsákmányt!