Zenei botlatókövek a felejtés ellen

Annak mintájára, ahogyan Günter Demnig németországi képzőművész kezdeményezésére Európa több országában járdába ágyazott botlatókövek emlékeztetnek a Holokausztban elhurcoltakra, a New Classical Music Agency az általa szervezett budapesti koncerteket zenei botlatókövekként állítja az emlékezés szolgálatába. A Bálint Házban (1065 Budapest Révay utca 16.) zajló sorozat harmadik, utolsó állomásához érkezett; 2012. január 4-én, este fél 8 és 10 óra között négy művet hallhat/láthat a közönség.
Kósa György (1897–1984) túlélte a Holokausztot, de feleségét és 20 éves lányát a nácik megölték; 1946-ban Jutka című balladájában örökítette meg lánya elvesztését. Mieczyslaw Weinberg (1919–1996) lengyelországi születésű zeneszerző szüleit és testvérét koncentrációs táborban ölték meg, ő maga a Szovjetunióba távozott a háború kitörésekor; a műsorban elhangzó 2. csellószonátáját (Op 63) 1945-ben írta. Kadosa Pál (1903–1983) 1943-ban származása miatt elveszítette állását, s munkaszolgálatra kényszerítették; 1955-ben írta hegedűre, csellóra és zongorára Op. 49/d jelzetű trióját. Dmitrij Sosztakovics (1906–1975) 1944-ben zsidó származású barátja, Ivan Sollertinsky emlékére komponálta e-moll trióját (Op. 67 No. 2), amely az utolsó tételében zsidó témát dolgoz fel.
A műveket Gulyás Márta (zongora), Baráti Kristóf (hegedű) és Várdai István (cselló) szólaltatják meg. A zenedarabok előtt Vargha János barátunk fotóiból készült képsorokat vetítenek; az alábbi kép ezek közül való.