Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2012. március 13., kedd

Elfeledett Könyvek Könyvtára?

Minden író rémálmát valósítja meg az OSA (Open Society Archivum) kiállítása, a Halott Könyvtár. Közszemlére teszi ugyanis azokat a könyveket, amelyeket a rendszerváltás óta nem kölcsönöztek ki az Egyetemi Könyvtárból. Összesen 5000 darabot. Ha lenne 1989 előtt megjelent kötetem, kétszer meggondolnám, hogy megnézzem-e a kiállítást, így azonban – árkon túli hegymesterként, ahogy felénk mondják – mindjárt tudtam, hogy ezt látnom kell!

Valószínűleg Borges, a Bábeli Könyvtár című novellájából jött az ötlet, amelyben minden valaha megírt, aztán elfeledett regény arra vár, hogy újra felfedezzék. Ugyanez a gondolat jelenik meg Zafón: A szél árnyéka című regényében is, amelyben Barcelona egyik titkos zugában rejtőzködik ez a bizonyos könyvtár. A budapesti Halott Könyvtár ellenben a város közepén, az Arany János utca 32. alatt várja a felfedezőket.

Az előzetes koncepciókat a kiállítás részben igazolja, részben megcáfolja. Mert persze nagyon sok olyan elavult szakkönyv, vonalas pártbrosúra is található itt, amelyeknél képzeletben bólint a látogató: nem csoda. Nyilván a cink kohászata, a papírkromatográfia (jelentsen ez bármit) és a plasztikai sebészet is erősen megváltozott 1989 óta, és Solohov, valamint Illés Béla és Makarenko művei iránt is megcsappant az érdeklődés. (Utóbbitól az itt fellelhető Az új ember kovácsát kifejezetten szerettem, igaz, én is még valamikor a nyolcvanas évek közepén olvastam.)

De aztán jönnek a meglepetések. Rengeteg általam olvasott és – 1989 óta is – újraolvasott könyv Thury Zsuzsától Szabó Magdáig és Csukás Istvántól Tamási Áronig. Nyilvánvaló, hogy például a Mondják meg Zsófikának című Szabó Magda-regényt ma is olvassák, csak új kiadásban, és Csukás István is nagyon népszerű. (Nálunk, Teskándon még iskolát is neveztek el róla vagy két-három éve, amit azért élő szerzőkről ritkán szoktak.) Vagy például Doris Lessinget 2007-ben érte utol a Nobel-díj, és azóta nálunk is sokan olvassák újonnan kiadott köteteit, még ha az itt szereplő novelláskötetét nem is vette ki senki.

A sort még hosszan folytathatnám, de talán ennyiből is érződik, hogy ez a könyvtár csak részben halott, részben talán hibernált, részben azonban nagyon is élő, de mindenképpen nagyon elgondolkodtató. Szembesíti a látogatót saját, talán már el is feledett könyvélményeivel, olvasásra és újraolvasásra buzdít. Például azzal, hogy meghallgathatjuk írók, esztéták véleményét néhány általuk kiválasztott könyvről Karafiáth Orsolyától Bán Zoltán Andrásig. De a látogatók is kiválaszthatnak egy-egy könyvet és írhatnak mellé néhány sort, hogy miért ajánlják. Talán ezeket a bejegyzéseket volt a legérdekesebb olvasgatni. És nem csak szépirodalom szerepelt az ajánlott könyvek között, de szakkönyvek is, mint például a Korszerű asztaliteniszezés vagy A puli. Vagy egy soproni útikönyv, amibe ezt írta valaki. :”Itt szeretnék élni!” (Innen üzenem neki, hogy ebbe a „hibába” én is beleestem. )
A kedvenc ajánlásom viszont dr. Fehér Zsófiától származik, és Szántó Piroska Bálám szamara című könyvében szerepel: „Hülye, aki ezt nem olvassa!” Egyetértek.

(A kiállítás 2012. április 22-ig a Centrális Galériában tekinthető meg, Arany János utca 32. szám alatt. A látogatás ingyenes.)

4 megjegyzés:

  1. A Bálám szamarát én is nagyon szeretem! Egy Könyvtár persze nem mérvadó, az Egyetemi pedig nem is tipikus olvasói könyvtár. Azért el lehet gondolkodni rajta, mi marad fent az idő rostáján és mi tűnik el. Nagyon sokszor teljesen más, mint amire gondolnánk.

    VálaszTörlés
  2. Még annyit a kiállítás címéhez, hogy egy könyvtáros barátom teljesen kiakadt rajta, mondván, hogy épp eleget fenyegetik mostanság a könyvtárakat bezárással, leépítéssel, nem kéne még halállal is.

    Én is ajánlottam könyvet egyébként az ott lévők közül, Gábor Andortól a Doktor Senkit. És ehhez kapcsolódik még az a történetem is, hogy a könyv egy példányát (ugyanazt a kiadást, ami egyébként otthon megvan nekem is) pár hónapja egy kuka tetejéről vittem haza, nem volt szívem veszni hagyni. De ha szeretné valaki elolvasni, csak szóljon, szívesen odaadom. (Jó állapotú és nem büdös. :))

    VálaszTörlés
  3. Én Szántó Piroskát mint írót kedvelem, a festményei kevésbé fogtak meg. Az érdekelne, hogy figyelembe vették a példányokat is? Tehát az adott példányok érintetlenek, vagy általában az adott művek? És igen, ez nem közművelődési könyvtár, ráadásul egyetemi könyvtárban inkább helyben olvasnak az emberek.

    VálaszTörlés
  4. A könyvek nagyobbik része jól láthatóan nem érintetlen, van, amelyikben benne van az a kis kartonlap is, amin régen a kölcsönzéseket vezették, és ezekből is látható, hogy korábban, 1989 előtt kikölcsönözték őket. Nyilván sokukból több példány is van a könyvtárban. Én azért elég sokat kölcsönöztem annak idején az Egyetemi Könyvtárból, igaz, magyar szakon ezt nem is lehetett megúszni. :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...