Bookline 2012
Művésznek lenni nem könnyű. Sőt, piszok nehéz.
A többiek azt hiszik, vidám, extrovertált személyiség vagy. Magadat megmutatni, szemlére kitenni a szívedet, az neked semmi. Vannak napok, amikor te is elhiszed, hogy így van s az univerzum a te solar plexusodban forog.
Aztán jön az ördög és kupán vág a palacsintasütővel.
Nem egyszer, százszor.
Olykor naponta.
Van aki ebbe belehal.
Mások botladoznak egy darabig, aztán mégis beveszik a kanyart.
Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt.
De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek között morzsolódni - mondta házifilozófusunk, Weöres Sándor.
Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak.
Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak.
Ha vágyaidat megszelidíted, igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
A Quimby zenéje szól mindenkihez. Könnyű és vicces, súlyos és vastag. Kiss Tibi és csapata bravúrral játszik a szívünkön. Felszínen evickélő zajkulisszadekoratőrök ilyesmire nem képesek. Hogy mivel kell ehhez megküzdeni, azt ez a szélesre tárt könyv remekül szemlélteti.
Respekt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése