A világ legrosszabb szopránja,

avagy egy híres ária nyilvános felkoncolása

Florence Foster Jenkins (1868-1944) gazdag New York-i iparmágnás lányaként gyerekkora óta részesült zenei képzésben s legynagyobb vágya volt, hogy operaénekesnő legyen. Tehetség hiányában ezt kezdetben nem tudta megvalósítani, ezért zongorista zenetanárként próbált a muzsika közelében maradni. Apja halála után aztán olyan tetemes menyiségű pénzt örökölt, hogy semmi nem állt már útjába, hogy megvegye magának kilóra a művészetet és néhány énekóra után magabiztosan koncertezni kezdjen. Híres hírhedt évi egyszeri előadóestjeire kizárólag általa válogatott közönség kaphatott belépőt a Ritz Carlton Hotelbe.
Hogy a közönség egyik fele tényleg nagy művésznek tartotta-e, a másik meg csak egy jót akart mulatni, nem tudni ma már, de tény, hogy 1944-es Carnegie Hall-beli koncertjére percek alatt elfogytak a jegyek, s a feketepiacon is mesés összegekért találtak gazdára.
Florence Foster Jenkins egy hónap múlva 76 évesen húnyt el. A rossz nyelvek szerint az újságokban megjelent megsemmisítő kritikákba halt bele.



Hogy is jön ez ide?
Az Éj királynőjének ez az áriája az egyik legnehezebb szoprán szerep és aki jól csinálja, az hatalmas élményt nyújthat a publikumnak.
A Bodeni-tónál ma kezdődő Bregenz-i Ünnepi Játékokon három kiváló szoprán fogja a szerepet felváltva énekelni.

Összehasonlításképpen: Luciana Serra ugyanezt így adja elő itt a 6.02. perctől.