Redford arca

Minden odavan (All Is Lost) J-C.Chandor 2013

Manapság kevés a kockázatvállalós rendező, sőt producer és színész is, aki
hajlandó elhagyni a járt utat a járatlanért. Újszerű dolgokat egy ideje csak független filmesektől várhatunk. Az ő műveik aztán olyan avantgard fesztiválokon kerülnek közönség elé s - ha szerencséjük van - a fővonalba, mint a Robert Redford által létrehívott Sundance Fesztivál.
Aki seregszemlét rendez, valahogy akaratlanul is a megnyitó, díjátadó, bíztató és gratuláló szerepkörébe szorul s így a tény, hogy tulajdonképpen ő maga is alkotó ember, aki szívesen dolgozna másokkal, a háttérbe szorul.
Minél régebbi a fesztivál, annál inkább.
Nincs ez másképp Redforddal sem, aki sokáig hiába várta a pillanatot, hogy egyik védence felkérje egy neki való szerepre.

Redfordot felkérni... hát ahhoz azért önbizalom kell. Mégsem reménytelen, ahogy ez a teljesen „korszerűtlen“, valódi és digitális szereplőhadak, végtelen dialógusok, túlzásba vitt speciális effektusok, szívszaggató gesztusok nélkül készített low budget monodráma bizonyítja.

Redford. Van akiknek még fogalom ez a név.
1960 óta csinál filmeket. Ízlelgessétek: 1960 óta!
Sokáig reméltük, hogy Brad Pitt a nyomába lép...
De Redford csak egy van.
Hogy mennyire, azt a Minden odavan bizonyítja.
2015-ben lesz 79 éves.



Emberünk, az élete delén túl jutott hajós, akiről csak annyit tudunk, hogy az Indiai óceánon vitorlázik, egy reggel arra ébred, hogy a kajütben bokáig ér a víz.
Ami ezután jön, azt pokrócba burkolózva kell átélni.

Hajótörés.
Ha valakinek most a Pi élete jut eszébe, nem jár messze, de míg ott elbódított bennünket a tudat, hogy a tigris digitális, itt a saját bőrünkön érezzük az esőt, ott vagyunk Redforddal, aki puszta kézzel küzd az elemekkel és eszköztelenül hozza közel hozzánk a helyzetet, amibe valószínűleg kevesen fogunk kerülni, hasonlóba azonban egyáltalán nem kizárt.
És akkor eszünkbe jut majd, mit kell átdobni magunkkal a mentőcsónakba és mikor kell beugrani a vízbe. Mert a művészet erre való.
Hogy átéljünk és végiggondoljunk olyasmit, amit különben nem biztos, hogy átélnénk és végiggondolnánk, de ha megtesszük, az a javunkra válik.
Két óra egy Redford-filmre sosem kárbaveszett idő.

Jegyezzük meg ezt a nevet is: J-C Chandor.
Ő írta és rendezte a nem kevésbé, csak másként lélegzetelállító Krízispontot (Margin Call) is.